Hajótörött az utcán

Csütörtök esténként új tévés műfaj, a Homeless Reality Show születésének lehetünk tanúi a Szlovák Televízióban. A kedvünkért ismert embereket öltöztetnek szakadt ruhákba, és huszonnégy órára kilökik őket az utcára. A beharangozó kampány során az alkotók nem győzték hangsúlyozni, mennyire szeretnék ráirányítani a figyelmet a hajléktalan-problémára. A sorozat címe viszont nem Hajléktalan, hanem Hajótörött. Ez nagy különbség, azonnal gyanút kellett volna fognom. Nem fogtam, leültem és néztem, ahogy a két ember néhány Nota Bene újsággal, a helyzeten viccelődve, kamerák kereszttüzében kilép a nagy ismeretlenbe. Közben bemondták, hogy az operatőrök igyekeznek láthatatlanná válni, de ha veszélybe kerül a delikvens, beavatkoznak, sőt ha kell, előugrik egy orvos is a fedezékből. Ad absurdum egy-egy „idegenvezetőt” is adtak hőseink mellé, akik a „hajléktalantársadalomban” hivatott kalauzolni őket. Nem tudom, érzik-e a dolog báját. Ha látták az első részt, emlékezhetnek Cinkota színművész elszólására, hogy tudniillik a kaland és a pénz miatt vállalta. Vajon mennyit kaphat a producertől a huszonnégy órás műszakért? Az is örökre megmarad bennem, ahogy a másik főszereplő, egy fotóriporter szétosztja a hírhedt kassai állomáson karácsonyi szeretetcsomagját olyan szerencsétlen emberi roncsok között, akik láthatóan azt sem tudják, hol vannak, és mi történik velük. Nos, általában az szokott velük történni, hogy a rendőrök éjjel kettőkor lerugdossák őket a váróterem padjairól, és mehetnek ki a mínusz tizenötbe, ahol reggel hatig kell valahogy kibírniuk. Sokan napi fél liter Okenával bírják ki, mások harlemi módra tüzet gyújtanak a parkban, ott melegednek, amíg a járőr véget nem vet az idillnek. Minderről azonban szó sem esik a műsorban, annyit látunk, hogy hősünk szembeszáll a közeggel, bekísérik az őrsre, ahol zárul az ajtó az operatőr előtt. Nyilván megmutatták a forgatási engedélyt, és mehettek isten hírével. A Hajótörött a valóságshow és az infotainment bizarr keveréke, készítői álságos és félrevezető képeket mutatnak nekünk, klipszerűen megvágva, menő zenékkel tuningolva, afféle „urban jungle”-felfogásban, azaz olyasmikre csodálkoznak rá, amit az utca embere tud. Tudjuk, hogy a hajléktalanok ütni, késelni is képesek két négyzetméternyi fekvőhelyért. Hogy egymást rabolják ki, mert a másik sem számít embernek a törvény előtt. Hogy az éjjeli menedékhelyekre csak színjózanon és megfelelő okmányokkal érdemes bekopogni. Kíváncsian várom a folytatást, amelyben Ľudovít Kaník exminiszter lesz „hajótörött”. Bizonyára nem tudta leküzdeni azt a fránya szereplési vágyat...