Háborús bűnösök a Vatikánban

William Gowen a túlélők által a Vatikán bankja, az IOR ellen indított jóvátételi perben tett tanúvallomást még decemberben. Azt állította, hogy Montini – aki később az első pápaként látogatott el Izrael államba – a háború végén a vatikáni államtitkárság helyettes vezetőjeként segített bújtatni és Dél-Amerikába szöktetni a körözött háborús bűnösöket, köztük Ante Pavelic horvát usztasa vezért, továbbá segített tisztára mosni a II. világháború idején Jugoszlávia területén a fasizmus zsidó, szerb, orosz, ukrán és roma áldozataitól rabolt anyagi javakat. A tanúvallomást a Háárec című izraeli lap ismertette.

Gowen az amerikai kémelhárítás római csoportjának különleges ügynökeként olasz fasisztákra, náci háborús bűnösökre és kollaboránsokra, köztük usztasákra vadászott Olaszországban. Megállapította egyebek közt, hogy Krunoslav Draganovic – Horvátország korabeli vatikáni nagykövete, egyben a Pápai Horvát Kollégium befolyásos személyisége – segített legalizálni az usztasák harácsolta vagyont a Vatikán bankja, az IOR segítségével. A pénzt részben vallási tevékenységének finanszírozására, részben az usztasa vezetők Dél-Amerikába szöktetésére használta fel a bank.

Az amerikai tiszt vallomásában elmondta, hogy Montini – tudomást szerezve az ő tevékenységéről – panaszt tett feletteseinél, azzal vádolva őt, hogy nyomozómunkájával megsértette azoknak a templomoknak és vatikáni egyházi intézményeknek, köztük a Pápai Horvát Kollégiumnak a területenkívüliségét, amelyekben gyanúja szerint náci háborús bűnösök bujkáltak álnéven.

Gowen tanúként való megidézését a felperesek ügyvédei érték el a CIA és az amerikai hadsereg titkos dokumentumaiba való betekintés jogáért vívott szívós küzdelem eredményeként. Könnyen meglehet, hogy a mindent tagadó alperesek követelésére a bíróság Amerikában nemsokára betiltja a dokumentum publikálását.

A San Franciscó-i bíróság elé tárt titkos dokumentumok tanúsága szerint közvetlenül a háború végén a brit titkosszolgálat vette szárnyai alá Pavelicet és a többi usztasa vezetőt, és megengedte nekik, hogy a rablott kincsekkel, egy tíz teherautóból álló konvojjal Ausztria brit megszállási övezetébe menjenek, később pedig Olaszországban, a Vatikán felügyelete alá tartozó kolostorokban, hamis iratokkal rejtőzzenek el. Rómába érkezve az usztasák Draganovic nagykövet gondjaira bízták a „kincses konvojt”, és az ő segédletével rejtőztek el vatikáni intézményekben és más biztonságos helyeken. Gowen azt állítja, hogy Draganovichoz fűződő kapcsolatai révén Pavelic a Vatikán oltalmát élvezte.

Az amerikai hírszerzés azonosította az usztasa vezér rejtőzködési helyét, Gowen egy 1947 júliusában kelt bizalmas feljegyzése szerint azonban az amerikai nagykövetség azt az utasítást adta, hogy „el a kezekkel Pavelictől!”.