Habe mus tévévezér

Négyhavi interregnum után új vezérigazgatója van a Szlovák Televíziónak. Az előző vezérek példáján okulva még csak azt sem mondhatjuk ki, hogy négy évre világos a helyzet, hiszen már a jelenlegi kormánygarnitúra arcaként megválasztott Radim Hreha sem bírta sokáig (bár máig úgy látom, véletlenül váltották le).

A honi sajtó – természetesen – egymást megelőzve szedi össze az információkat Stefan Nižňanský múltjáról, s nincs okunk kételkedni abba, hogy nevezett vezérigazgató a pártállami televízió arca, meghatározó híradós figurája volt. Ami miatt, sokakkal együtt, 1990-ben finoman menesztették. A Youtube-on megnézhető, milyen műsorokat készített, de az is, mely műsorok szerkesztésében vállalt szerepet 1989 november 17-e után. Mondhatnánk, klasszikus korabeli újságírói sors, ő egy kicsit magasabb pozícióban, kicsit látványosabb helyen, de semmiben sem máshogy, mint akkortájt aktív hírújságíróként bárki más. Ilyen alapon ma is aktív szerkesztőket, főszerkesztőket, médiamogulokat boncolgathatnánk reggeltől estig, mert – mint azt nemrég Sečík kulturális államtitkár, a bolsevik sajtóközpont volt munkatársa kapcsán leírtuk – a mai 35-nél idősebb generáció túlnyomó része a rendszerváltás előtti rezsimmel valamilyen módon együttműködött.

Az új tv-vezérrel nem az a baj, hogy a rendszerváltás előtt híradós, uram bocsá’ párttag volt. Még az sem baj, hogy azóta az üzleti életben kereste a boldogulást, nem is sikertelenül (szerintem egyik olvasónk sem fizeti vissza holnap reggel, tiltakozásképpen, egy részletben azt az áruhitelt, amit a tévévezér által alapított cégben szerzett). A probléma ott van, hogy Nižňanský megválasztása nem válaszolta meg a szlovák köztelevíziózás és az intézmény problémáit, a megoldást régen levitézlett koncepciókban keresi és feltehetően pártirányítás alá kerül a televízió.

A megválasztott tévévezér a kereskedelmi csatornák nagy örömére korlátozná a reklámidőt, mégis azt ígéri, lesz eredeti műsor, beindítaná a digitális sportcsatornát és felkészítené az intézményt a 2012-es digitális átállásra. Hogy miből, milyen forrásokat átcsoportosítva, milyen csapattal: nos, az kérdés maradt. A legérdekesebb ígéret a televízió kiegyensúlyozott gazdálkodása, ami eddig csak Rybníček elnöknek sikerült komoly, de előre tervezett szubvenciók révén és óriási személyzeti struktúraváltással (magyarul: elbocsátásokkal, amiért oly sok tévés utálja a mai napig).

Nižňanský tegnap elfoglalta posztját s mi csak várhatunk. Azt viszont borítékolhatjuk, hogy ha komolyan gondolta csak egyetlen fejlesztésre irányuló elképzelését, akkor ő maga a varázsló. A költségvetés nem enged, a számok ridegek, de abszolút értéket képviselnek, a koncessziós törvény nem hoz milliárdokat forrástöbbletként, így csak két dologra számíthatunk: vagy elvezetgeti valahogy azt a televíziót, amely tíz év múlva a múlté, vagy akkora anyagi injekciókat kap a kormányzattól, amilyeneket még senki, de ennek az árát a műsorban fizeti vissza, s újra lesz állami televíziónk. Olyan békebeli, 89 előtti. A Szlovák Televízió kapcsán nemegy menedzser jegyezte meg: vagy ki kell takarítani azt a kupit és teljesen, vagy megszűnik magától, agóniáját jogszabályban rögzített módon pénzelve. Persze, mindannyiunk pénztárcájából.