„Ha meg kell halniuk, hát meghalnak!”

A gondok már a kór felbukkanásának kezdeti szakaszában megmutatkoztak: sok szegény falusi család elrejtette házi szárnyasait az egészségügyi hatóságok emberei elől, amelyek óvintézkedésből tömegesen vágták le a baromfit a fertőzött területeken. Ám sokkal súlyosabban ütköztek ki a problémák a január 15-én elhunyt tizenhat éves lány, Fatma Özcan és ötéves öccse, Muhammet esetében. Fatma a madárinfluenza negyedik törökországi áldozata. Nem kellett volna meghalnia, ha nem hat nappal a tünetek felbukkanása után viszik kórházba. Ugyanis az eddig ismert leghatásosabb szer, a Tamiflu ugyan nem gyógyítja a betegséget, de enyhíti lefolyását, és akkor hat igazán, ha a tünetek megjelenése után 48 órán belül megkezdik adagolását.

Kisöccsével, Muhammettel együtt Fatmának kellett levágnia egy kacsát újév napján a család ünnepi lakomájához. Valószínűleg akkor fertőződtek meg mindketten a betegség H5N1-es vírusával. Az első tünetek január 4-én jelentkeztek, de a családapa minden felvilágosító kampány ellenére csak 10-én vitte be őket a hozzájuk legközelebb eső kórházba, az iráni határon fekvő Dogubeyazitba. Ott értésére adták, hogy a kis, rosszul felszerelt kórház nincs felkészülve a H5N1-fertőzöttek kezelésére, át kellene vinnie lányát és kisfiát Van város klinikájára. A papa nem fogadta meg a tanácsot, mivel nem volt zöld kártyája, azaz ingyenes orvosi ellátásra jogosító igazolványa. „Pénzem sincs. Kezeljék csak itt őket! Ha meg kell halniuk, hát meghalnak” – mondta a török televíziók riportereinek. Egy nappal később mégis elvitték a beteg testvéreket Van klinikájára, de Fatmán már nem lehetett segíteni, Muhammet állapota is válságos.

Az eset kapcsán kiderült, hogy a tizenhat éves kamasz lány csak 12 éves a hivatalos nyilvántartásokban, mert szülei négyéves korában jelentették be születését. Ez nem „egyszerű hanyagság” volt. Törökország falusi térségeiben elterjedt szokás, hogy nem jelentik a hatóságoknak a leánygyermek születését. (Az otthon szülések általános elterjedtsége teszi ezt lehetővé.) A bejelentés mellőzésének legfőbb haszna a szülők számára, hogy így nem kell a leánygyereket iskolába küldeni, a család megtakarítja az ezzel járó költségeket, s a gyermek folyamatosan foglalkoztatható a ház körüli munkákban. Fatma sem járt soha iskolába.

A szegénység és a maradi erkölcsök miatt az iskoláskorú törökországi lányok csaknem harmada – mintegy 640 ezren – nem részesül oktatásban. Különösen sok lány marad ki az iskolai oktatásból a szegénységbe süppedt kelet- és délkelet-anatóliai területeken. E területeken a török hatóságok közös kampányt indítottak 2003-ban az ENSZ Gyermekalapjával (UNICEF) a kárhozatos gyakorlat ellen „Engedjétek iskolába a lányokat” mottóval, de egyelőre kevés a foganatja.