Ha majd választunk

Két olyan esemény történt az elmúlt héten, amely az európai uniós alapok kihasználása körüli hazai hajcihő miatt eléggé háttérbe szorult, s amelyek között látszólag semmi összefüggés nincs.

Az egyik a magyar–szlovák kisebbségi vegyes bizottság újabb ülése volt, ahol szóba került a módosított kedvezménytörvény ügye is. Ez a huzakodás egyre inkább szomorújátékba vagy még inkább tragikomédiába csap át. A forgatókönyv ugyanaz: a magyar diplomaták magyaráznak és magyarázkodnak, szlovák partnereik hallgatnak, amit a másik fél jó jelnek, olykor kimondottan áttörésnek minősít és derűlátóan utazik haza. Aztán a szlovák fél bekeményít. ĺgy járt több budapesti államtitkár, s tavaly ugyanilyen kelepcébe került Bugár Béla is. Azzal a különbséggel, hogy őt egyenesen Dzurinda kormányfő hitegette. Több háttérinformáció és jel utal arra, hogy a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos mereven elutasító szlovák álláspont megtestesítője, sőt gerjesztője éppen Eduard Kukan külügyminiszter. Aki látszólag megnyerő modorú, valójában azonban rendkívül ravasz diplomáciai testcselekkel igyekszik elérni, hogy a magyar jogszabály kedvezményezettjeinek köréből most vagy jövő májusban vonják ki a szlovákiai állampolgárokat. Neki és a latens, vagyis a lappangó nacionalizmus más képviselőinek nyilvánvalóan semmilyen módosított változat sem felel meg.

Ebben a kormányközi vitában Szlovákiához képest még Románia is sokkal nyitottabb. Gondoljunk csak a magyar és a romám kormányfő elmúlt hét végi egyezségére. Pozsony viszont hallani sem akar kedvezménytörvényről, magyarigazolványról, s ebben a visszautasításban fontos – talán meghatározó – szerepe van Kukannak és csapatának.

Nem kapott szinte semmilyen visszhangot az a hír, hogy Rudolf Schuster éppen tíz napja az elsők között gratulált telefonon Ján Slotának, a csatabárdot hivatalosan elásó Szlovák Nemzeti Párt újdonsült elnökének. A szlovák államfő nemrég a testőreire hozta a frászt, amikor a trencséni vár falán ugrabugrált, aztán Budapesten okozott megdöbbenést, mert kikotyogta, miről beszélgetett nem hivatalosan a magyar miniszterelnökkel. Václav Klausban is megállt pénteken az ütő, amikor Schuster azt ajánlotta neki, hogy a nyáron együtt másszák meg a Kriváňt, aztán kora esti lazításként játsszanak egy teniszpartit.

Bennünket, hazai magyarokat meg az említett telefonos gratulációjával szomorított el. A valóban független államfők nem szoktak megválasztott pártvezéreknek gratulálni, s olyan személyekkel meg végképp nem bratyiznak, akik gyógyíthatatlan soviniszták. Érdemes jól az emlékezetünkbe vésnünk mindkét közéleti személy mostani megnyilvánulásait. Mert egy év múlva köztársasági elnököt választunk, s a jelöltek között minden bizonnyal ott lesz Kukan és Schuster is. És a kampányban majd szirénhagon kábítják a hazai magyarokat, akiknek a voksai döntőek lehetnek Mečiar ellenében, mert szerintem ő is már eldöntötte, hogy újra megméretteti magát.

Végre nem szabadna elcsábulnunk, s akár kisebb rosszként is arra szavaznunk, aki európaiságról szajkózik, miközben tetteivel szlovák nacionalisták közé keveredik.