Ha Fronc, legyen harc

Sem Európában, sem azon kívül nincsenek pontosan lefektetett szabályai annak, hogy egy miniszternek mikor kell felállnia bársonyszékéből. Durva szakmai hibák miatt egyértelműen, ám számos példa igazolja, hogy olykor egy-egy faux pas is elég ahhoz, hogy egy tárcavezető lemondjon.

Sem Európában, sem azon kívül nincsenek pontosan lefektetett szabályai annak, hogy egy miniszternek mikor kell felállnia bársonyszékéből. Durva szakmai hibák miatt egyértelműen, ám számos példa igazolja, hogy olykor egy-egy faux pas is elég ahhoz, hogy egy tárcavezető lemondjon.

Hervé Gaymard francia gazdasági miniszternek azért kellett távoznia, mert drágán bérelt lakást. Míg csomagolt, fel sem merült a kérdés, hogy úgy egyébként jó gazdasági miniszter-e.

Svend Aage Jensby dán védelmi miniszter azért távozott posztjáról, mert a koppenhágai katonai hírszerzés értesülései az iraki tömegpusztító fegyverekről hibásnak bizonyultak. Pedig ő maga egyetlen iraki fegyverraktárba sem hatolt be az éj leple alatt, hogy meglesse, mi is van ott.

Tavaly az iskolaév kezdetén mondott le Ljiljana Csolics szerb oktatási miniszter, miután egy lapinterjúban megkérdőjelezte az evolúció oktatásának szükségességét.

Mi a saját aktuális „mondjon le – ne mondjon le” kötélhúzásunkon már túl vagyunk. Tisztességesebb lett volna, ha Martin Fronc oktatási miniszter az érettségibotrány miatt önként távozik. Ugyan nem ő csomagolta a hibás tételsorokat, de hát Vlagyimir Skidcsenko egykori ukrán védelmi miniszter sem ült ott annak a SZU–27-es vadászgépnek a pilótafülkéjében, amely egy légi bemutatón a nézők közé csapódva megölt 83 embert, mégis lemondott, morális felelősségére hivatkozva.

A Fronc-történet már réges-rég nem az érettségiről vagy a felsőoktatás reformjáról szól, még csak nem is az – egyébként természetes és történelmileg kibékíthetetlen – esetünkben csak ideológiainak álcázott ellentétről a liberálisok és a kereszténydemokraták, kormány és ellenzék között. Úgy tűnik, az ellenzékiek és a kormány leggyengébb láncszemének számító liberálisok is már a következő parlamenti választásokra készülve nyúltak a témához. A parlamenti ülést megelőző nyilatkozatháború, valamint a törvényhozásban elhangzott érvek jó része legalábbis efelé mutatott. A miniszter pártján kívül egyedül az MKP jelentette ki kategorikusan, hogy az oktatási reformot be kell fejezni, a többiek sumákoltak. Az elhangzott hozzászólásokból nem éppen az őszinte jobbító szándék és a probléma megoldására való törekvés volt kivehető. Mintha a közelgő kampány bűvöletében a honatyák megfeledkeznének a lényegről. Vagy csak az a lényeg, hogy legközelebb is a parlamentben legyenek?

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?