Görbébb paragrafus

A szlovákiai rendszerváltoztatás első évtizedének egyik paradoxona, hogy amikor a jog- és vagyonbiztonság helyreállítása folyamatában különösen fontos lenne a bírósági döntések tárgyilagosságába vetett hit megerősítése, nemhogy ritkulnának, hanem sűrűsödnek azok a kínos esetek, amelyeknek részrehajlásban gyanús jogszolgáltatók a főszereplői. Ahogy távolodunk 1990-től, amikor oly szívesen elhittük, hogy most majd a törvények uralma következik az egypárturalom helyett, úgy horgadnak fel bennünk egyre határozottabban a bíróságok egységes törvényértelmezésével kapcsolatos kételyek. Más szóval: nem mindig vagyunk biztosak az igazság istennőjének szolgálatában álló bírák pártatlanságában. Egyre ritkábban merjük jó szívvel igényelni, hogy tisztességes ember ne vonja kétségbe a bírósági döntések megfogalmazóinak jóhiszeműségét.

Az igazságszolgáltatásba vetett hit védelmezőinek végső érve az, hogy tévedhetnek az alacsonyabb szintű bíróságokon, a Legfelsőbb Bíróság azonban képes a hibák korrigálására. Az a körülmény, hogy Štefan Harabin, a Legfelsőbb Bíróság elnöke személye körül már évek óta forráspont körüli a levegő, az a körülmény, hogy most már közötte és az igazságügyi miniszter között is kibékíthetetlenné váltak az ellentétek, ráadásul még az is, hogy kriminálisan rossz ennek az alkotmányos tényezőnek a sajtója, semmiképpen nem járul hozzá a lakosság igazságszolgáltatás iránti bizalmának erősítéséhez.

Az egyszerű állampolgár már-már úgy tekint a Harabin-ügyre, hogy ennek főszereplője elmozdíthatatlan. Múlt év december 20-án is úgy tűnt, teljesen bebetonozta magát funkciójába; a bírósági tanács 18 tagjából tízen arra adták voksukat, hogy Harabin további megbízatási időszakra is maradjon az LB elnöke. Mintha az LB tagjai se lennének hajlandók észrevenni, hogy a testület első emberének személye bizonyíthatóan megrendíti a jogszolgáltatási rendszer iránti közbizalmat.

A jogtudomány művelői később majd bizonyára elemzik a Harabin-ügy körül kialakult helyzetet. Megtörténhet, hogy formálisan semmi kivetnivalót nem találnak abban, amit e magasrangú bíró első megválasztása és 2002. december 20-a között tett. Formálisan... Az azonban, ahogy újbóli megválasztásához ragaszkodott, egyértelműen mutatja, mennyire hiányzik belőle az önzetlenség és az úriemberség legparányibb megnyilvánulása is; jelölttársát, Sergej Kohut jogászt az általa vezetett testület meggátolta az egyenlő esély jogos követelménye érvényesítésében. Kohutot a bírói tanács a választási szabályokról se tájékoztatta, viszont Harabin a szavazásnál gyaníthatóan még önmagára is voksolt. Ez se a gentlemanség netovábbja.

Az Alkotmánybíróság ítélete értelmében új választást kell tartani. Kérdés, hogy az LB plénumának tagjai a voksolás pillanatában felismerik-e, hogy itt nem főnökük személye a tét, hanem a bíróságok iránti közbizalom.