Gašparovič, az átváltozóművész

Szóval, ki lesz, mert megint jönnek a megszorítások, bárki nyer. De azért nem mindegy, micsodánkat szorongatják, otthon maradni meg végképp nem megoldás semmire. Tessék hát szépen spórolni. A választásig azonban roppant fontos vagyok én, a választó. Minden nap arra ébredek, hogy egyre fontosabb, lassan már aludni sem fogok a rám nehezedő nagy felelősség miatt. Megint a legfontosabb választás elé nézünk, mint ahogy eddig minden egyes alkalommal, ebbe bizony bele lehet fáradni, embernek, politikusnak egyaránt. Zajlik is javában a civil kampány, hogy az állampolgárok menjenek szavazni, higgyenek valamelyik pártnak, legyen tisztes részvétel, mert az a fontos. Minden szavazat számít, gyanítom, hogy a HZDS hozatta haza emiatt Ivan Lexát, vagy egyenesen önlebuktatást hajtott végre a volt SIS-igazgató, ahogy annak idején ifjabb Michal Kováč önelrablást.

A hét hőse és az igazság bajnoka Ivan Gašparovič. Miután a „demokráciához” menekült Mečiar karmaiból, első nekifutásra átugrotta az ötszázalékos parlamenti küszöböt a Polis ügynökségnél. Meg kell várni a többi közvélemény-kutató százalékait, de eddig igazolódni látszik az a feltételezés, hogy Gašparovič nem tud új választókat megszólítani, és Mečiarral ugyanazért a választótáborért verekszik. Azzal a különbséggel, hogy Ivanunk jogász agyában ennyi év után hirtelen megvilágosodott: lehet, hogy nem is érvényesek Mečiar amnesztiái. Ha lesz időm és kedvem, összegyűjtöm, miket nyilatkozott ebben a témakörben eddig, és elküldöm neki. Ha nem, nem. Úgy is tudja, csak most nyilván azt hiszi, hogy korábban hazudott, illetve nem mondott igazat, illetve a másik végén csavarta a paragrafust. Most viszont rendkívül eurokompatibilis, és olyan emberekkel erősít, mint a véresszájú Marta Podhradská, és Roman Hofbauer is ígéretesen alakul.

Rudolf Schuster államfő kitörölte a nemzet emlékezetét (vagy -ével?), nem írta alá azt a törvényt, amely lehető tette volna, hogy 1939-től 1989-ig összegyűjtsék az összes titkosszolgálattal kapcsolatos anyagot és közzétegyék. Meg az ember megnézhette volna, kik mit súgtak be róla az ŠtB-nek. Az elnöki iroda minden kérdezés nélkül hangsúlyozta, hogy Schuster nem azért nem írta alá, mert kommunista. Most találgassak? Talán azért, mert katolikus? Budapesten viszont javában számolják már az ilyen-olyan ügynök múltú, a rendszerváltás után felálló kormányok minisztereit. Kilencig jutottak, nevek még nincsenek.

A szeptemberi választásnak máris vannak „áldozatai”; legalábbis Jozef Majský annak tekinti magát, ezt üzente haza a tanzániai vadászatról. 400 milliós ügyét szerinte csak azért vették elő, mert itt a választási kampány. Nem értem, most akkor ne is legyenek választások, vagy csak ne vegyék elő az ügyet?

Lesz tehát minek örülnünk, a kampány csak augusztus 21-én kezdődik hivatalosan, egyébként meg javában zajlik, és még nagyon sok mindenki nagyon sok mindent elő fog venni, hogy csak tátjuk majd a szánkat.