Galambos elmélkedés

Turbékol egyet, mire odaszáll a párja, és begyüket kidüllesztve, fejüket apró mozdulatokkal jobbra-balra igazgatva, mint a fotós előtt pózoló modellek, már ketten figyelnek.

Látnak egy nőt rózsaszín pongyolában. Gondolkodik, mit üzenjen az év végén mindazoknak, akik olvasóként hetente megtisztelték a figyelmükkel. Eszébe jut az idei karácsony, ami ma már a múlté. Mindig élő pontyot szoktak venni, amit a férje dolgozott fel a lakótelepi kis konyhában. A nő csak a végeredményt látta, a szépen sorakozó patkókat, a levesnek való fejeket, a tiszta konyhát, de az idén, mivel felújított konyhája van, amit nem akart összevérezni, egyetértett azzal, hogy feldolgozott halat kellene venni. Csakhogy a környékbeli halárusok közül egyik sem nyújtott ilyen szolgáltatást. Végül kétségektől gyötörve, hogy helyesen cselekszik-e, vákuumosan csomagolt porciózott pontyot vett (biztosan döglött halból van, súgták az ablakon bekukucskáló asszonyi lelkek), s eldöntötte, hogy mivel nincs benne fej, káposztalevest fog főzni. A hallevest egyébként sem nagyon kedvelik, de mivel a nagyi mindig ezt főzte, bár igazából maga se szerette, a nő is mindig ezt főzte. A káposztalevest viszont mindenki szereti.

Akkor jött az első meglepetés. A fia, aki soha nem evett öt kanálnál több hallevest, kijelentette, hogy szó sem lehet káposztalevesről, ő karácsonykor hallevest szeretne, mert a családban ez a hagyomány, a nagyi is ezt főzte. Rohanás élő halért. Szerencsére a cseh halárusok négy euróért elintézték szegény halat, még csomagoltak is hozzá egy fejet pluszba. Aztán a nő nekilátott sütni. Akkor érte a másik meglepetés. Maga sem tudja hogyan, elkezdte sütni azt a süteményt, amit valamikor anyukája sütött. Minek sütöd ezt a bonyolult és drága süteményt, próbálta a nő mindig lebeszélni, persze hasztalanul. Aztán most ő is ezt süti. Mert a család szerint enélkül nem teljes a karácsony.

Szentestén jött a harmadik meglepetés. A nő szokás szerint hagyományos ecetes-hagymás krumplisalátát készített, a lánya pedig majonézeset hozott. Miközben az asztalra tette, ez a fiatal modern nő néhány percig azon elmélkedett, milyen finom majonézes salátát szokott csinálni a jókai nagyi, s hogy bár az övé is nagyon jó, legalábbis szerinte (a többiek szerint is!), azért szívesen készítene olyat, mint a nagyié volt.

Galambok, ez a folytonosság. Ezért (is) érdemes élni.

(Egyébként finom volt a porciózott ponty).