Franciscus PP

 

Nem fogja eltörölni a cölibátust, nem lesznek papnők, nem legalizálja a válást, az abortuszt és az eutanáziát, s nem fogja bevezetni a melegek házassági szentségét. Nemcsak azért, mert nem akarja, hanem mert – az első kivételével – nem is teheti. Az egyház ugyanis nem alakíthatja tanítását az aktuális társadalmi trendek és széljárások alapján, a hittételek két évezred óta gyakorlatilag változatlanok. Hiába számít bizonyos értelemben abszolút uralkodónak az egyházfő, a hittani kérdéseken ő sem változtathat – legalábbis az axiómákon nem. Nagy kár, így ugyanis az egyház megszűnésre van ítélve – vélik és hangoztatják sokan, akik szerint csak a „progresszív” trendek felkarolásával lehetne megállítani a hívők fogyását, sőt bővíteni számukat. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai egyértelműen ez ellen szólnak. Az utóbbi fél évszázadban pont azok a protestáns egyházak jelentéktelenedtek el leginkább, amelyek megpróbálták minél nagyobb mértékben „liberalizálni” tanításukat. A nyugat- és észak-európai protestánst egyházak lényegesen több hívőt veszítettek, mint a katolikus, sőt, nem egynél a változtatások miatt komoly belső vitákra és szakadásra került sor. A fentebb leírt változtatásokra ugyanakkor nagyrészt igény sincs az egyházon belül. Az egyházon kívül persze van, ám naivitás lenne azt várni, hogy egy ateista amiatt rohan majd megkeresztelkedni, mert a katolikus egyház rábólint az abortuszra. Avagy a kérdés úgy is feltehető: kiknek akarjon megfelelni az egyház és az új pápa? Azoknak, akiket úgysem szólít meg a keresztény tanítás vagy a tagjainak? Az ilyen jellegű „reformelvárások” ezért is eleve hamisak. Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne mit megreformálni az egyházon belül. Az új pápának mindenképpen hozzá kell látnia a szentszéki kúria átalakításához, a vatikáni adminisztráció átláthatóbbá tételéhez, a botrányos ügyek – mint pl. a Vatileaks, a vatikáni bank – kivizsgálásához, s nem ártana megújítani a nyelvezetet. Nagy kérdés, milyen lesz Ferenc párbeszéde a laikus világgal. Folytatja-e Benedek irányvonalát, aki inkább a kisebb, de elvhű és erős egyház szószólója volt, vagy új témák felkarolásával, új módszerekkel megpróbálja a szélesebb közvéleményt, az ún. langyosakat is megszólítani. Ezen a téren komoly kitörési pontot kínál a pápa erős szociális érzékenysége, ami alapvetően megkülönbözteti őt teológus elődjétől. A hátránya viszonylag magas kora, emiatt talán úgynevezett átmeneti pápa lesz. A fontos változások elkezdéséhez ugyanakkor a 76 éves kor sem magas. A 20. század egyik legnagyobb hatású egyházfője, XXIII. János pár hónap híján ugyanennyi évesen foglalta el a trónt, hogy nemsokára összehívja az utóbbi évszázadok legjelentősebb egyházi reformjait hozó II. vatikáni zsinatot. A végét azonban már nem érhette meg.A szerda esti szerény és alázatos kezdet megnyerő volt. Csak Ferenc pápán múlik, milyen lesz a folytatás.