Fordult a kocka – Aszad elnök egyáltalán nem áll vesztésre

Szíriában merőben új helyzet állt elő, a nemzetközi diplomáciának a következőket kell figyelembe vennie. A német hírszerzés szerint Aszad katonailag megerősödött, a libanoni síita Hezbollah elitegységeinek támogatásával a kormánycsapatok stratégiailag fontos területeken szorították vissza a felkelőket. Tovább mélyültek a felkelőcsoportok közötti ellentétek. Az ellenzék ernyőszervezetéből, a Szíriai Nemzeti Koalícióból szinte teljesen kiszorították a liberálisokat, a 60 fős vezető testületben az eredetileg követelt 25 helyett csak 5 helyet kaptak a múlt vasárnapi isztambuli tanácskozáson. A liberális tömörülés így semmiképp sem tudja ellensúlyozni a konzervatív többséget, már ott is hagyta a koalíciót. A lázadók közül az al-Kaidához köthető iszlamista fegyveresek érik el a legnagyobb katonai sikereket a kormányerők ellen, egyre több köztük a külföldről érkezett „dzsihádista”. Érdekes hír, de valószínűleg kacsa, hogy Netanjahu megállapodott volna Putyinnal abban, hogy Moszkva nem szállítja le Aszadnak az SZ–300-as légvédelmi rendszereket, cserébe Izrael nem intéz újabb légi csapásokat szíriai területek ellen. Az orosz külügy szerint Aszad mindenképpen megkapja az SZ–300-asokat.Az EU külügyminiszterei nem tudtak megállapodni a szíriai fegyverembargó meghosszabbításában, így az unió tagállamai szombattól szállíthatnának fegyvert a felkelőknek, de egyelőre nem akarnak. Még a felkelők felfegyverzése mellett kardoskodó britek, franciák és olaszok sem. Washington és Moszkva kitart közös kezdeményezése, a Genf 2-nek nevezett nemzetközi konferencia összehívása mellett. Az amerikai külügy már nem ragaszkodik ahhoz, hogy bármiféle politikai rendezés előfeltétele legyen Aszad elnök távozása a hatalomból. Egyrészt ezért, másrészt pedig azon brüsszeli nyilatkozatok miatt, hogy az elkövetkező két hónapban az uniós országok nem küldenek fegyvert Szíriába, az ellenzéki koalíció közleményben adott hangot csalódottságának, mondván: abban bíztak, hogy a „nyugati demokráciák törődnek azokkal, akik a demokráciáért harcolnak”. Ez utóbbihoz kapcsolódóan a konklúzió: az uniós külügyi értekezlet is bizonyította, a nyugati demokráciák egyáltalán nem lehetnek biztosak abban, hogy Szíriában kik harcolnak a demokráciáért, és kik valami másért. Senkinek sem érdeke az olyan radikális iszlamisták felfegyverzése, mint az an-Nuszra Front. Az arab tavasz országaiban – Tunézia, Egyiptom, Líbia – lezajlott események megszívlelendő tapasztalata: bármekkora és bármilyen jellegű is volt a nyugati támogatás, mindenütt a radikális, jobb esetben csak konzervatív iszlamista erők jutottak hatalomra. A három ország közül egyikben sem szeretik a nyugatiakat. Ezt a békát le kell nyelni – és ennek tudatában dönteni a támogatásról. Oroszország és Irán támogatásának köszönhetően pillanatnyilag Aszad egyáltalán nem tűnik vesztesnek. Valószínűleg vele is tárgyalni kell.