Fordulat, de merre?

Még a külpolitikában járatlanoknak is fel kell tűnjön: valami nagyon nincs rendjén a Közel-Keleten, hiszen miközben minden fél békés szándékot és tárgyalási készséget hangoztat, már nem hetente, hanem szinte naponta követnek el egyre vadabb, véresebb palesztin terrormerényleteket – és az izraeli válasz sem marad el. Az erőszak megállíthatatlannak tűnő ördögi körében az elmúlt napokban fel lehetett fedezni két új elemet, amelyek fordulópontot jelenthetnek, legalábbis elmozdulás következhet be a mostani szörnyű patthelyzetben. Az elmozdulás a jobbik irányba éppúgy történhet, mint a rosszabbik megoldás felé. Az egyik fordulópont: az izraeliek megölték a számtalan merényletben bűnös Sihadát, a szélsőséges Hamász katonai szárnyának vezetőjét. A módszer volt új: Izrael amerikai F-16-ost vetett be, lézervezérlésű, tonnás bombával találta el Sihada házát. Ami fájdalmas: kilenc gyerek is meghalt. A zsidó államot azonnal mindenki elítélte. Tény, hiba történt, Izrael elismerte: rosszul mérték fel a következményeket. Még nem világos, a titkosszolgálati jelentésekben volt-e a hiba. És vitázni lehet azon, jobb lett volna-e kommandósakcióval likvidálni Sihadát, ha már a Palesztin Hatóság nem fogta el, amire egyébként ígérete kötelezte.

A Hamász azonnal száz izraeli megölésével fenyegetőzött. És itt van a másik új elem: a jeruzsálemi egyetem elleni merényletben négy amerikai és egy francia állampolgár is meghalt. De a Hamász nem kért bocsánatot az USA-tól, Izrael a palesztinoktól igen. Úgy érzem, ezekben a „nüanszokban” is rejtőzik a lényeg. Amíg a közvetítő hatalmak nem tisztázzák a legfontosabb alapelveket és nem igazítják ezekhez a gyakorlati politikát, nem lehet megszakítani az ördögi kört, a hazudozások áradatát. Nem lehet kettős mércével mérni.

A gázai gyermekáldozatokért valószínűleg fejek fognak hullani Izraelben. Viszont a Hamász fő célpontja az izraeli civil lakosság, s megfigyelhető, hogy szaporodnak a gyermekes zsidó családok elleni támadások. Ezért nem lehet egy rosszul kivitelezett katonai akció okán a kettő közé egyenlőségjelet tenni. A mostani ördögi kört Arafat indította el, leplezendő Camp David-i tragikus tévedését. Az említett új elemek értékelése el kell vezessen a felismeréshez: nem lehet partnernek tekinteni azt a szervezetet vagy személyt, amelynek vagy akinek a szemében hősi cselekedet zsidó gyerekek, védtelen polgárok legyilkolása – bármilyen hatásos is legyen az ezt célzó propaganda. Fel kellene figyelni: erre a propagandára mért csapást az ENSZ-jelentés, amely szerint Izrael nem követett el tömegmészárlást a dzseníni menekülttáborban, nem gyilkolt le félezer civilt, ahogy a palesztinok állították. Pedig Dzsenínért a világ megkövezte Izraelt – elhamarkodottan. Nos, ha ezek a felismerések nem fogalmazódnak meg nagyon gyorsan a gyakorlati politika szintjén is, akkor az elmozdulás törvényszerűen a rosszabbik irányba történik.