Folytatódó politikai sakkjátszma

Bár sok mindent szoktam mondani – idő és hely, valamint a helyzet függvényében –, egyvalamit szinte mindig megemlítek: ahol a magyar kardot ránt és ölre megy, ott a cseh a helyzet feszültségét feloldja egy viccel, a helyzet komolyságának valamiféle kipellengérezésével, karikatúrájával, s a felek aztán ennek figyelembevételével is megpróbálnak valamiféle kompromisszumos, közös, a többség által elfogadható megoldásra jutni.

Ez jutott eszembe a cseh elnökválasztás körüli hercehurca kapcsán is. Bár a cseh kormányerőknek és az ellenzéknek, vagy másképpen fogalmazva: a parlamenti pártoknak két körben sem sikerült megválasztaniuk Václav Havel utódját, tehát az új államfőt, Csehországban mégsem dőlt össze a világ. A pártok és a politikusok ugyan éles vitákat folytatnak egymással, sőt olykor az egyes táborokon belül is nagy a megosztottság, de azért egyik fél sem zárja ki a másikat a nemzeti közösségből, s az a Magyarországon ma nagyon elterjedt alapállás, hogy „csak nekem lehet igazam”, s hogy „az ellenfél valójában ellenség”, a cseh politikai színpadon messziről sem ilyen kizáró jellegű. Csehországban ma gyakorlatilag semmiféle kérdésben nincs olyan éles szembenállás, megosztottság és kizárólagosság, mint Magyarországon a kormánytábor és az ellenzék között. Az új cseh köztársasági elnök megválasztásának elhúzódását sem tartja itt senki tragédiának. A koalíciónak a dolog láthatóan kellemetlen, az ellenzék nyugodt és kivár, a „nép” pedig bizonyos értelemben nevetségesnek tartja választottjait, míg mások nyilvánvalóan kínjukban röhögnek, mert színvonalon alulinak tartják a politikusok többségének, elsősorban a szociáldemokratáknak az eddigi produkcióját. A másik nyakának azonban senki sem esett.

Külön fejezet az egyes cseh értelmiségi körök hozzáállása. Bár nyilvánvaló, hogy nekik is megvannak a maguk nem is rejtegetett preferenciái, eléggé általános, elterjedt dolog, hogy a vezető politikai köröket pártállásra való tekintet nélkül igen gyakran kifigurázzák, mintegy közvetítik az egyszerű ember véleményét a nagypolitikáról és a vezető politikai garnitúráról. Elegáns – és hadd tegyem azonnal hozzá, igen nagy hatású – példája ennek, hogy (látva a politikusok képtelenségét a megegyezésre) cseh zenészek egy csoportja Karel Gottot, a csehországi könnyűzene évtizedek óta legnépszerűbb és nemzetközileg elismert csillagát javasolta államfőnek. Javaslatuk komoly is volt, meg nem is, ahogy ezt a kezdeményezők és maga a 63 éves Gott is beismerte.

A politikusok irányába tett figyelmeztetés azonban egyértelmű volt: egyezzetek meg, amíg nem késő. Ha nem egyeztek meg ti, akkor be kell vezetni a közvetlen államfőválasztást, s nem kizárt, hogy abban már olyan eredmény születik, amely nem lesz ínyetekre. Hasonló értelme volt annak a javaslatnak is, hogy az államfői posztra Jaroslav Hašek világhírű jégkorongozót, kapust jelöljék. Az indoklás: közismert és elfogadott személyiség, jártas a világ dolgaiban, és elég gazdag, hogy független legyen. Egy másik értelmiségi és vállalkozói csoport pedig arra szólította fel a politikusokat, hogy hagyjanak fel a szerintük méltatlan parlamenti választási színjátékkal, s vezessék be a közvetlen elnökválasztást, hogy az emberek megválaszthassák azt, aki nekik a legjobban tetszik. Megszólaltak politológusok és publicisták is: ha a politikai téren nem születik elfogadható megegyezés, akkor teret nyer a populizmus és a demagógia.

A koalíciónak és az ellenzéknek egyelőre csak abban sikerült megállapodnia, hogy az elnökválasztás 3. kísérletére február 28-án kerül sor. A közvetlen elnökválasztást a három kormánypárt közül csak a legkisebbik. a Szabadság Unió–Demokratikus Unió részesítette volna már most előny-ben, de természetesen alulmaradt. Az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt szintén a közvetlen elnökválasztást részesítette volna előnyben, de elfogadható számára a harmadik parlamenti kísérlet is. Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja szerint még szükség van egy parlamenti kísérletre, de aztán mindenképpen át kellene térni a közvetlen államfőválasztásra. Ma már elmondható, hogy ebben mindenki egyetért: ha nem lesz eredményes a harmadik kísérlet, akkor Havel utódját közvetlenül kell megválasztani. Ha sikeres lesz, akkor ugyan nem kell elsietni az elnökválasztáshoz szükséges alkotmánymódosítást, de mindenképpen lépni kell.

Vladimír Špidla kormányfő, szociáldemokrata pártelnök jelenleg azt teszteli, hogy milyen támogatással számolhat Jan Sokol, aki a kilencvenes évek végén Josef Tošovsky kormányában volt rövid ideig oktatásügyi miniszter. A 66 éves Sokol, aki jelenleg a Károly Egyetem Humán Tudományok Karának dékánja, a Kereszténydemokrata Unió–Csehszlovák Néppárt és a Szabadság Unió–Demokratikus Unió számára is állítólag elfogadható jelölt lenne. A szociáldemokraták azonban ismét megosztottak, így Sokolt sem lehet még végleges megoldásnak, illetve koalíciós jelöltnek tekinteni. A kommunisták álláspontja még nem ismert. Miroslav Grebeníček pártelnök kijelentette: csak egy erős koalíciós jelöltet tudunk támogatni. A sajtó és a közvélemény részéről egyelőre eléggé tartózkodóak a reakciók Špidla újabb kezdeményezésére. Mint ismeretes a Špidla által előzőleg megszólított három akadémikus nem váltott ki pozitív reakciókat, s végül mindhárman maguk is elutasították a felkérést. A polgári demokraták pedig egyértelműen leszögezték: az ő jelöltjük továbbra is tiszteletbeli elnökük, Václav Klaus. Elhangzott az is, hogy az államfőválasztáson nyíltan kellene szavazni, ami lehetetlenné tenné azt, hogy a képviselők és a szenátorok megsértsék pártvezetésük utasításait, illetve ha megsértenék, akkor azt mindenki tudná. Nagy kérdés, hogy ezt a javaslatot, ha majd esetleg elhangzik az elnökválasztó ülésen, megszavazzák-e. Valószínű-leg nem. Ugyanakkor a harmadik voksolási kísérlet sikere nagy mértékben attól is függ, hogy végül hány jelölt indul a megméretésen.

A hivatalos jelöléseket február 24-éig kell megtenni, ezért a következő napokban újabb érdekes, heves vitákra és egyeztetésekre, illetve megbeszélésekre kell számítani minden érdekelt fél között. Azt viszont már most biztosra lehet venni: akár sikeres lesz február 28-án az újabb cseh elnökválasztás, akár nem, a következőkben mindenképpen számolni kell a közvetlen államfőválasztás bevezetésével. Ezt minden parlamenti párt vallja. Elemzők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az alkotmánymódosítás nem lesz könnyű, mert annak mikéntjéről viszont már nagy vonalakban is igen eltérnek a vélemények.