Földet vissza csak nehezen adnak

Kinyilvánított járatlanként nem kívánok belefolyni az újságíró és a földművelésügyi miniszter szakmai vitájába, mindössze egyetlen megjegyzéssel és egyetlen konkrét példával járulnék hozzá a bonyolult földügyek még bonyolultabbá tételéhez.

Mindkét avatott szakember hivatkozik mind a 180/1995-ös, mind pedig az 503/2003-as számú törvényre, miközben az egyikük méltatja, a másikuk pedig elítéli azokat. A vita hevületében ugyanakkor mindketten figyelmen kívül hagyják a nevezett törvények alapvetőjét, a törvények végrehajtó rendelkezéseit. Nos, a 180/1995-ös törvény, (melynek átmentett és módosított változata az 503/2003-as törvény) végrehajtó utasításai így kezdődnek: a szlovák törvényalkotás a termőföld tulajdoni viszonyainak rendezése folyamán egy, a nemzetközi jogban szokatlan, merőben újszerű filozófia megvalósítására törekszik, mégpedig abban az értelemben, hogy az eredeti tulajdonosok számára előbb lehetőséget biztosít a nevesítetlen földek záros határidőn belül való beazonosítására, majd a továbbra is ismeretlen tulajdonosú parcellákat államosítják, illetve önkormányzati tulajdonba veszik. Ez a filozófia valóban szokatlan, mint ahogy szokatlan az is, hogy egy, a választók érdekeinek védelmét programjában deklaráló párt az ilyen filozófiával azonosulni tud. Ezért furcsa a miniszter úr rögzített megjegyzése, miszerint: „A kérdés megítélésénél nem elhanyagolható a tény, hogy az MKP a 150 tagú parlamentben mindössze 20 szavazattal bír, ennek mértékében tudja a döntéshozatalt befolyásolni.” Az 503/2003-as számú törvényt ugyanis az MKP képviselői nem befolyásolták, hanem megalkották, előterjesztették, elfogadták, megvédték és azonosultak mind a filozófiai, mind pedig a tartalmi részével.

Ennyi volt a vitához kapcsolódó megjegyzésem, most pedig nézzük meg, hogy az 503/2003-as törvény alapján milyen egyszerű visszaigényelni a földtulajdont. A miniszter úr nyilvántartása szerint: „... ez év januárjától 3414 személy nyújtotta be a kérelmét, 239-et pozitívan bíráltak el, s csupán kettőt utasítottak el. Jelenleg 3172 kérvény elbírálása folyamatban van.” A 3172 kérvényből egy darab az enyém, lássuk, mi kell ahhoz, hogy a törvény végrehajtó utasításai alapján a saját tulajdonom esetleg újra az enyém lehessen:

1. amennyiben az eredeti tulajdonos nyújtja be az igénylést, a lakhelyet és az állampolgárságot igazoló okmány;

2. amennyiben az eredeti tulajdonos már nem él, elhalálozási igazolás, örökösödési határozat, az örökös anyakönyvi kivonata, s az ő állampolgárságát igazoló okmány;

3. eredeti birtoklap, mely igazolja, hogy az állam által való elbirtoklás pillanatában a vagyon az igénylő tulajdonában volt;

4. telekkönyvi kivonat, esetleg tulajdoni lap, vagy más, a tulajdoni jogot bizonyító okirat;

5. gazdaközösségek esetében telekkönyvi kivonat, amennyiben a közös birtoklapon szereplő vagyon egyéni birtoklapokon is szerepelt, az egyéni birtoklapok másolata;

6. a parcellák azonosítását igazoló irat;

7. okirat, amely igazolja, hogy a tulajdonjog átszállt az államra;

8. amennyiben az állam a 142/1947 Tt. alapján elbirtokolta, vagy a 46/1948 Tt. alapján térítés nélkül kisajátította a vagyont, a visszaigénylő bizonyítsa be, hogy nem kapott térítést, vagy tegyen becsületbeli nyilatkozatot;

9. az ügy körülményeihez kapcsolódó esetleges egyéb dokumentumok;

10. dokumentumokkal bizonyítani, hogy mely parcellákat sajátította ki az állam térítés nélkül, melyeket birtokolta el jogi alap nélkül, okirat arról, hogy a földvagyon milyen módon került az állam, vagy más jogi személy nevére;

11. hármas /?/ parcella beazonosítási igazolás, – a jelenlegi állapotról és az eredeti telekkönyvi betétekről;

12. bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az adásvételi szerződést az eredeti tulajdonos kényszer hatása alatt írta alá, de az a tény, hogy amennyiben nem írja alá az adásvételi szerződést, kisajátítják az ingatlant, nem tekinthető fenyegetettségnek, mert a kisajátítások folyamán a törvény ilyen eljárást mindig megkövetelt;

13. igazolás az adásvételi szerződés megkötésének előnytelen körülményeiről, de nem tekinthető előnytelen körülménynek az, ha a földterület árát az állam az akkor hatályos előírásoknak megfelelően szabta meg (pl. 4 Kčs négyzetméterenként)

14. a jelenlegi tulajdonos állásfoglalása arról, hogy kiadható-e a földvagyon az eredeti tulajdonosnak, vagy nem.

Látszólag ennyi és a dolgok a helyükre kerülnek. Persze csak akkor, ha előre nem látható akadályok nem gördülnek elibénk. De Murphy óta tudjuk, hogy az akadályok természetüknél fogva oda gördülnek, ahová akarnak. Az általam benyújtott visszaigénylés rendezésének akadályai a Dunai Vízügyi Hatóság (Povodie Dunaja) illetve a Szlovák Vízgazdálkodás Vállalat, amelyek a törvényben meghatározott határidőn belül semmilyen választ nem adtak a folyamodványomra, emiatt az illetékes körzeti földhivatal megszakította az eljárást. Az állami tulajdonban lévő cég tétlensége fölött azért nem kell csodálkozni, mert:

1. a visszaigényelt 24 hektárnyi földterületből az állam 1987-ben négyzetméterenként 4 koronás áron (Zsolnán valamivel értékesebb a termőföld) 11 hektárt megvásárolt, 13 hektárra pedig 2000 és 2002 között valamilyen úton-módon tulajdoni jogot és kataszteri bejegyzést szerzett;

2. az elorzott terület egyik parcelláján sok millió koronáért hajókikötőt építtetett, érdekes módon nyolc új parcellára felosztva a felépítmény területét;

3. a kikötő felépítésének a ténye akár perdöntő bizonyíték is lehet a Magyarország és Szlovákia között folyamatban lévő Bős–Nagymaros perében.

Az említett törvény egyik izgalmas furcsasága az, hogy kizárja a fellebbezés lehetőségét, az illetékes földügyi hivatal döntését csakis bírósági úton lehet megtámadni, ami öt-tíz-húsz áras parcellák esetében ugye, egy kicsit bizarrnak tűnik. Ebből adódóan az engem ért, a törvény által szentesített megaláztatásban még több száz, vagy több ezer sorstársamnak volt, s lesz része. Avatatlanként mindezek ellenére sem minősítem a törvényt, mindössze azt jegyezném meg, hogy a csehszlovákiai, majd szlovákiai magyarság eddig megélt történelme folyamán 1919. április 16-a óta kevés olyan törvény született, amely a végérvényesség rémét magában hordozva ilyen szinten szolgáltatta ki ezt a nemzeti közösséget.