Fokozatos felzárkózás

Most abba ne kössünk bele, hogy a két dél-európai ország a válság, továbbá a hazugságon, uniós pénzátömlesztésen alapult gazdasága miatt voltaképpen szembefutott velünk, lecsúszott a szintünkre. A lényeg, hogy az uniós statisztikai hivatal szerint tavaly már felküzdöttük magunkat az uniós átlag 75%-ára, ami szép teljesítmény, tekintve, hogy az ezredfordulón még alig értük el az uniós átlag felét, az EU-ba való belépésünk, azaz 2004 idején pedig 55%-onálltunk. Azaz, mindenönostorozás ellenére meglehetősen lendületesen zárkózunk fel, főleg ha figyelembe vesszük a két hagyományosviszonyítási pont, Csehország és Magyarország teljesítményét. Amindig is fejlettebb csehek máraz ezredforduló idején68%-onmozogtak,ámazóta csupán 79%-ra tornázták fel magukat – bár ahogy közeledik a számunkra csúcsot jelentő uniós átlag, egyre nehezebbé válik a kapaszkodás, egyre kevésbé elegendő az összeszerelő üzemek, az olcsó bérmunka jelentette felhajtóerő. Régiónk korábbi sikerországa, Magyarország, viszont kétségbeejtőmódonlefékezett, szintenemis profitált az uniós csatlakozásból, ugyanis a 2004-es 63%-ról 2012-re mindössze 66%-ig jutott. A számok ridegek, úgymond nem lehet velük jóllakni, mégis nyilvánvaló, hogy a gazdasági növekedés előbb-utóbb érződik a pénztárcánk vastagságán. Nos, e téren még jócskán van elmaradásunk, hiszen például a statisztikailag tőlünk már alig fejlettebb Csehországban a bruttó átlagbér 1000 euró környékén mozog, nálunk csupán a 800 eurót súrolja. Arról nem is szólva, hogy a 13. fizetés elvétele, a szociális juttatások visszavágása ellenére a papíron velünk egy szintre kerülő görögök és portugálok fizetése is bőven 1000 euró felett van. Sajnos, nincs közvetlen összefüggés a gazdasági növekedés és a bérek alakulása között, van bizonyos fáziskésés, ráadásul ez függ a gazdaság szerkezetétől is. Például nálunk a gazdaság exportorientált, ezért a cégek a nyereség javát visszaforgatják a gyár bővítésébe, korszerűsítésébe, esetleg a külföldi tulajdonosok a profit csinos részét hazapumpálhatják – így a bérfejlesztésre kevesebb jut. Ezzel szemben az idegenforgalomra építő horvátok vagy görögök a turizmusból befolyó pénz javát zsebre teszik, így a bevételből több jut a bérekre. Ám hosszabb távon, főleg, ha a termelékenység üteme megelőzi a bérfejlesztés tempóját, a nálunk alkalmazott megoldás az üdvözítőbb, hiszen Szlovákia minden nehézsége ellenére a valós, tényleges teljesítménnyel aládúcolt arcát mutatja, így a gazdaság sem ereszt le elrevült lufiként, mint a görög vagy a portugál.  Az izmos gazdasági növekedéssemokvetlenül üdvözítő, hiszen a lendületesen fejlődő Törökországban – látszólag – egy parkba építendő üzletház, a szintén sikeres Brazíliábanmeg az alig 6 centtel dráguló buszjegyek miatt tombol a tömeg. Az utcák lázadása kristálytükröt tart a hatalomnak, mely a valóságtól meghasadt: a törököknél az tükröződik benne vissza, hogy a fejlődéssel párhuzamosan nem szűkíthetik a politikai jogokat, a braziloknál pedig az, hogy ne stadionépítésekre menjen a pénz,hanemjóléti intézkedésekre. Visszakanyarodva hozzánk, papíron ugyan fokozatosan felzárkózunk az unió átlagához,ámha éveken át nem nő a reálbér, ha a viszonylagos jólétnemszivárog le a szerényebb élethelyzetben levőkig, akkor öncélúvá válik a növekedés és váratlan társadalmi robbanásokhoz vezethet.