Ficónál van a pártvagyon

Lényegében meg is lepődhetnénk a témán, amely inkább az uborkaszezonba illő: hol a kommunista párt vagyona? És hogy tulajdonképpen mi is képezi az egykori és mai kommunisták vagyonát? Nem a személyit, hanem a pártvagyont. S hogy a rendszerváltás előtt felhalmozott vagyonnak ki a jogos tulajdonosa a mai utódok közül? Pedig vannak most egyéb, más koalíciópróbáló témák is, mint az érettségik, miniszterváltás, miniszterleváltás, ügynöklista, mégis ez a pártvagyondolog most a menő. Több mint másfél évtizeddel azután, hogy a párt kénytelen volt kivonulni az alkotmányban is biztosított és szovjet tankokkal is megtámogatott hatalmából. Nyilvánvaló, egy diktatórikus állampárt vagyonát utólag problémás meghatározni. Az egykori párttal kontinuitást ugyan nem, de nevét vállaló kommunisták most kárpótlást követelnek. Mondván: a vagyont a pártbélyegekből kuporgatták össze elvtársaik, röpke negyven év alatt. Persze, amikor ezt hallottam, az én zsebemben is kinyílt a bicska. Igaz, volt állítólag másfél millió párttag, és a pártbélyegen sem folyt be kevés. Progresszíven növekvő tagsági illeték volt, „nagy elvtárs, nagy pénz, kis elvtárs, kis pénz”-alapon. És ahogy a hírek akkoriban kiszivárogtak a párton kívülre is, a fegyelem súlyos megsértése volt a tagsági díj befizetésének az elbliccelése. Vitathatatlan: 1989-ig a kommunista malacperselybe minden párttag képességei és fizetése szerint potyogtatott koronákat. Na de erre alapozni most egy esetleges kártérítést, ez már meglehetősen kétséges vállalkozás. Mert biztos, hogy a malacperselyből nem tudni hová került milliók szép pénz, de biztos, hogy nem lett volna elegendő helyi, városi, járási, kerületi és központi pártszervek fenntartására, pártüdülők üzemeltetésére, pártlapok megjelentetésére. A parlamentben is jelen lévő kommunista párt ugyan azt hangoztatja, a rendszerváltás után alakult, a pártvagyon viszont az övé. Már figyelmeztették is Ševc elnököt: ne forszírozza már olyan nagyon, mert velük fizettetik majd meg a negyven évig használt luxusautókat, az apparátusokat, a párt magánhadseregének, a népi milíciának a fenntartását is. A vagyon maradéka után nyomul mostanában egy ambiciózus volt ügyvéd is, aki nagyon biztos a maga „irányában”. És aki, most pártja számára a több tíz milliót érő, egykori SDĽ-székházat megszerezte. Azt tette, hogy a döglődő pártocskákat hamm, bekapta.

Tehát, most már egyértelmű a válasz kérdésre, hol a volt pártvagyon ? Hát, Ficónál!