Fico, a Smer és a baloldal

A Smer és az SDĽ egyesülése komoly következményekkel fog járni, és nem csak a szlovákiai politikai életre nézve. A közeljövőben még nagy változásoknak néz elébe a párt belső szerkezete, sőt a stabilitása is.

Semmi kétség afelől, hogy a Smer napjainkban a legnépszerűbb szlovákiai párt, támogatottsága stabilan huszonöt százalék körül mozog. Megjegyzendő azonban, a párt népszerűsége ellenére helyi szinten rendkívül gyenge a képviselete. A párton belüli tényleges hatalom erősen összpontosul egy kisszámú réteg kezében, hiányzik a tömeges párttagság, ráadásul rendkívül kevés helyi szervezet van az országban – mintegy nyolcvan működik ténylegesen. Ezt a jelenséget lehet ugyan magyarázni egy eltérő kommunikációs stratégiával, mindenképpen jelzi azonban a „fanatikus” szavazók hiányát. A sze-mélyes kapcsolattartás jelentősége márpedig felbecsülhetetlen egy párt számára, ha hosszútávon gondolkozik. A vezetőség céltudatos stratégiája miatt nem kell félni attól, hogy mélyrepülésbe kezdene a párt támogatottsága – legalábbis a Smer kormányra kerüléséig –, de a jövőre nézve ez a jelenség nem kecsegtet semmi jóval.

A Demokratikus Baloldal Pártjának helyzete merőben eltérő. A helyi szervezeteket figyelembe véve tradicionálisan erősek a baloldaliak, ezt mutatják remek eredményeik a helyhatósági választásokon. A függetleneket nem számítva az SDĽ a negyedik helyen található – polgármesterei és képviselői számát tekintve – a helyi önkormányzatokban. Országos szinten ugyanakkor legfeljebb az egy százalékot éri el támogatottságuk; köszönhetően siralmas szereplésüknek az első Dzurinda-kormányban, amikor a vezetőség teljesen hitelét vesztette.

Tekintve az eltérő jellemzőket, az egyesülés komoly előnyöket hordozhat mind a két fél számára. A baloldalnak szüksége van a parlamenti képviseletre, még ha minimális számú jelöltje kerülhet is be ilyen úton a törvényhozásba. Országos szinten a párt számára semmi jót nem jelentenének az állandóan ismétlődő választási kudarcok, mivel könnyen kikezdhetnék a még ép és érintetlen belső struktúrát. A Smer számára nem kevésbé előnyös az összeolvadás, hiszen ezzel a lépéssel megszerzi az SDĽ anyagi és személyes forrásait, s így stabilizálja helyét a politikai palettán. Világosabbá válik a párt politikai orientációja, ami segíthet a bizonytalan baloldali szavazók meggyőzésében. Nem elhanyagolható tény, hogy a két párt egyesülésével a Smer a leggazdagabb szlovák politikai erővé válik, hiszen az SDĽ kommunista öröksége miatt rengeteg ingatlannal rendelkezik az országban. Lehetőség nyílik arra, hogy a párt nagyobb kampányt folytasson a következő választások előtt.

Kérdés, hogy két ennyire eltérő profillal rendelkező formáció mennyire tud együttműködni. Arra számítani lehet, hogy a legfelsőbb körökben nem lesz igazán sok beleszólása a dolgok menetébe a – volt – baloldali vezetésnek, amint azonban a regionális szinten folyó hatalmi harc kerül majd előtérbe, meglehetősen sok konfliktusra számíthatunk a két elit között. Kérdéses, a Smernek szándékában áll-e majd ténylegesen is beleszólni a helyi szervek személyi összetételébe. Párton belül ez a fajta dirigizmus nagyon is közel áll Ficóhoz, nem biztos azonban, hogy az amúgy konfliktuskereső politikus vállalni meri a konfrontációt a régiókkal. Ez az a terület, ahol a baloldaliak igazán nyeregben vannak, és komoly súrlódások várhatók.

A szerző politológia szakos egyetemi hallgató