Fico a prostituáltaknál

Ennek a cselekménynek anynyi a tanulsága, hogy hosszútávon semmilyen politikus nem képes legyőzni a sajtót. A normális politikusnak eszébe sem juthat tehát, hogy az újságírókat ellenségként kezelje.

Igaz, Robert Fico is csupán ellenzéki politikusként viselkedik úgy, mint a „normális” politikus, hiszen miniszterelnökként a közszolgálati tévében és rádióban akkor sóderolt, amikor akart. Vitapartner nélkül, persze, hiszen a közmédiumok illetékesei szófogadóan csak prédikálni invitálták őt…

Robert Fico a szóban forgó interjúban sok mindenről beszél, és továbbra is keveset mond. Mellébeszél. Egyebek között Malina Hedvig ügyéről kb. tízezredszer ismétli meg, hogy a diáklány megverésére az ő kormánya lejáratása céljából került sor. Az mellékes Fico számára, hogy Malina Hedvig megverése miként történt, ki volt az elkövető, mi több, ki rendelte meg az aktust az ő kormánya lejáratása céljából. Ami a saját szempontjából érthető is, hiszen a vonatkozó újságírói kérdésre a legkevésbé sem áll érdekében válaszolni. Ködösíteni, lebegtetni, fabulálni akart épp úgy, ahogyan miniszterelnöki monológjaiban szokott… Csakhogy akkor nem volt ám visszakérdezés, mint ezúttal. És nem volt olyan nyilvánvaló, hogy Fico zavarban van és hazudik...

A Hedvig-ügyön kívül pártja piszkos pénzeinek firtatása sem igen esett jól neki. Mivel viszont a kellemetlen helyzetet most nem reagálhatta le asztalveréssel, ajtócsapkodással, kibújt a szög a zsákból. Kiderült, hogy Robert Fico nem több és nem kevesebb, mint egy nagypofájú kofa, aki úgy sózza rá selejtes portékáját a kiszemelt kuncsaftra, hogy bár mondandójának se füle, se farka, lyukat beszél a hasába.

A pártfinanszírozási ügy kapcsán például azt bírta mondani egy hangfelvételt kommentálva, hogy úgy beszél rajta valaki, mintha ő beszélne… Hát persze, hiszen az a valaki, aki úgy beszél, mint Robert Fico, arról beszél, miként gyűjtött össze fekete pénzeket pártja számára. Azaz, hogyan valósult meg a köztörvényes bűncselekmény…

A ficói értékrend abszolút lelepleződése azonban kétségkívül Fico ama kijelentése, amely szerint helyesnek tartja, hogy a főügyészség rendkívül óvatos, mielőtt politikai kérdésekben büntetőjogi következtetéseket vonna le. Politikai kérdések megoldására ugyanis politikai eszközöket kell alkalmazni, így Fico.

Aha, ez így ebben a formában ugyan igaz, csakhogy, ha egy pártban törvényellenesen összegyűjtött, adózatlan pénzek harácsolása folyik, az egyáltalán nem politikai ügy vagy kérdés, hanem egyszerű tolvajlás, bűncselekmény! Ellenkező esetben egy tetten ért rablógyilkos ellen sem lehetne nyomozást indítani, ha kijelentené, hogy párttag …

Nincs új tehát a nap alatt, Robert Fico az égvilágon semmit nem tanult és nem felejtett kormányfősége alatt. És ellenzéki vezérként sem lett okosabb. Legfeljebb utóbbi pozíciójában, mivel kénytelen közvetlenül kommunikálni a sajtóval, sokkal hamarabb lelepleződik, mint annak idején kormányfőként. Annál is inkább, mivel most már az általa idiótának, kígyónak, hiénának, prostituáltnak tartott újságíró közvetlenül visszakérdezhet.