Felügyelet, majd zárt nevelőközpont, utána börtön

A francia minisztertanács parlamenti megtárgyalásra alkalmasnak találta Dominique Perben igazságügyi miniszternek a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó törvények jelentős szigorítását tartalmazó javaslatát. A tervezet szerint a 13–18 éves fiatalok első esetben elkövetett „kisebb kihágások, szabálysértések” esetén megrovásban, bizonyos helyekről való kitiltásban részesíthetők vagy hivatalból kijelölt gondozó felügyelete alá helyezhetők. A visszaeső gyerekek számára „zárt nevelőközpontok” létesítését javasolja Perben. Ezekben az intézetekben nem lennének rácsok, de folytonos lenne a fenyegetettség: rendbontás vagy szökés esetén igazi börtön várná a szabálysértések, kisebb bűncselekmények elkövetőit is, ami korábban ebből a korosztályból csak a súlyosabb bűncselekmények elkövetőit fenyegette. A törvényjavaslat a jelenlegi 13-ról 10 évre szállítaná le a súlyos cselekmények elkövetői számára a büntethetőség határát. A büntetés időtartama a Chirac-többség kormányzata által előterjeszthetőnek minősített javaslat szerint fél évtől húsz évig terjedhet (jelenleg 7 év a fiatalokra kiszabható legsúlyosabb büntetés).

A javaslatból következően új részlegeket kell kialakítani a börtönökben a fiatalkorúak számára. A javaslat máris zajos vitákat váltott ki. A gyermekek jogaival foglakozó állami konzultatív bizottság és a köztisztviselők szakszervezete arra hívta fel a figyelmet, hogy a bebörtönzés sokszorosára növeli a visszaesés veszélyét. „Ilyen kevéssé lenne együtt érző ez a mai társadalom, hogy rendőri és bírói választ ad ott, ahol szociális gondozásra volna szükség?” – idézi a Libération Alain Vogelweith gyermekvédelmi szakértőt. A L’Est Républicain napilap azt hangsúlyozza, hogy 13 éves kallódó gyerekek bebörtönzése nem old meg semmit, ha szabadlábra kerülve ugyanabba a társadalmi közegbe kerülnek vissza, ugyanazok közé a társadalmi hiánybetegségek közé. A La Croix fel is sorolja ezeket: „Tabukat nem ismerő, erőszakos magatartásukkal, ami felháboríthat vagy elszomoríthat, valós hiányokra válaszolnak. Érzelmi hiány a szülők részéről, akik a mindennapok hajszájában maguk is alig tudnak a felszínen maradni. Kulturális hiány egy gyökértelen jelenben. A képzelet hiánya, ahol a virtuális összemosódik a valósággal. Az iskolai, szakmai távlatok hiánya.”

A szerző az MTI különtudósítója