Félreformkor

Döbbenetes végignézni, ahogyan az adóreform egyébként nagyon jó elképzelései újra politikai kompromisszumok áldozatává válnak. A kompromisszumok pedig az adófizető zsebéből fognak a közeljövőben még több pénzt kihúzni.

Amikor Ivan Mikloš bejelentette a 19 százalékos egyenadót és a 19 százalékos forgalmi adót, az egyik befolyásos szlovák napilapban elhangzott a kérdés: ugyan milyen adóreform az, amely a lakosság széles rétegeit érinti. Nos, éppen abban rejlik az adóreform varázsa, hogy a lakosság széles rétegeire hárul az adóteher. Az adózás nem más, mint közteherviselés. A kriptokommunista baloldal nemrég még kormányban ülő képviselői mindent megtettek azért, hogy a közteherviselés legnagyobb része a társadalom bizonyos rétegeire háruljon, szóban védve így a legszegényebbek érdekeit. Azzal viszont, hogy a szabályozott árakhoz nem nyúlt senki, s hogy a gazdagabbak adósávjai erkölcstelenül magasabbak voltak és a hozzáadottérték-adónak két tarifája volt, éppen a szegényebb rétegeket sújtották. A közteherviselés akkor igazságos, ha a társadalom legszélesebb rétegei „állják a számlát”, persze ki-ki jövedelme, lehetőségei szerint.

Ugyanakkor igazságtalan az a rendszer, ahol kétszer adóztatják meg a megteremtett értéket. Az örökösödési, az ingatlanátíratási adó még akkor is erkölcstelen, ha az EU tagállamainak nagy részében ma is gyakorlat. Az adózás alóli kivételek pedig akkor is igazságtalanok, ha éppen a hazai terméket óhajtják megvédeni a külföldi konkurenciától.

Az adóreformerek az elmúlt néhány hétben kétszer is meghasonlottak. Reformáltak is meg nem is, és a kompromisszumok nagy része elfeledteti az adófizetőkkel, hogy Észtország mellett Szlovákia lehetne a közteherviselésben Európa legigazságosabb állama. Mert már csak „lehetett volna”.