Félig termelékenyek

A torinói ötkarikás téli játékok közeledtével az Európai Unió tíz új tagállama olimpiai formában van: a L’Echo című belga gazdasági napilap megfogalmazása szerint Kínát és Indiát nem számítva a visegrádi régió és a többi újonnan csatlakozó ország a termelékenységnövekedés világbajnokai.

A lista élén Lettország áll, több mint 8 százalékos produktivitásnövekménnyel, majd Lengyelország, Magyarország és Szlovákia következik a sorban. Az eredmények vitathatatlanul a 2004-től EU-tagok gazdasági felzárkózását jelzik, magyarán, ilyen tempóval lassan sikerül megközelítenünk az unió átlagát. Sőt, nem is olyan lassan, mivel a régi tagállamok produktivitása napjainkban egy helyben topog, évente 1 százalékkal sem emelkedik.

Az amerikai Conference Board intézet elemzése szerint egy átlagos szlovákiai munkavállaló óránként 20 dollár körüli értéket állít elő, Csehország esetében ez a mutató 23, Magyarország esetében pedig mintegy 26 dollár. Ha a csillagokhoz, azaz a világ legfejlettebb országaihoz akarjuk mérni magunkat, akkor jeleznünk kell: az élen álló Luxemburg és Norvégia munkavállalóinak óránkénti teljesítménye már valamivel 60 dollár felett jár. De térjünk vissza a földre, mert minket nem a bankok tartanak el, mint a nagyhercegség polgárait, se nem az Északi-tenger olaja, mint a királyság lakóit, ráadásul koronás uralkodónk sincs, legfeljebb néhány korona lapul a pénztárcánkban.

De nézzük a dolog másik oldalát! Elmaradottságunk nem is túl vészes, hiszen a termelékenység terén már elérjük a 25 tagú Európai Unió átlagának felét. Ez az arány pedig csak javulni fog, mivel végre letudtuk a cégek szerkezetváltásának javát, továbbá idén és jövőre két nagy autógyár áll üzembe Nagyszombatban és Zsolna mellett.

A közgazdaságban alapigazság, hogy a fizetések növekedése ne haladja meg a produktivitási mutatók növekményét. Vagyis ha egyre termelékenyebbé válik Szlovákia gazdasága, akkor az a felfelé mozduló, idén már 18 500 koronás átlagbérben mutatkozhat meg.

Persze, természetesen ebben is van némi turpisság. Ugyanis ha már most az uniós átlag felének megfelelő szinten dolgozunk, akkor vajon fizetéseink miért nem érik el a nyugat-európai átlag felét?