Felemás megoldások

Közben tovább éleződött Belgrád és Újvidék viszonya, ugyanakkor megoszlás tapasztalható a vajdasági pártok között is. Ez utóbbit illetően világossá vált, hogy a tartomány meghatározó szereplői közül a Mile Iszakov vezette Vajdasági Reformisták, valamint a Nenad Csanak által irányított Szociáldemokrata Liga a radikális megoldások híve, a második csoportba a mérsékeltebbek tartoznak (így például a Vajdasági Magyar Szövetség is), míg egyes pártok és mozgalmak közömbösek a tartomány autonómiája iránt. Belgrádban viszont a konzervatív és a reformirányzat párviadala követhető nyomon, különösen a decentralizációs folyamatokban, így születnek meg rendre a felemás megoldások, amelyek valószínűsítik a 18 pártból verbuválódott hatalmi tömörülés szétesését. Az újabb erőpróbát éppen a köznyelvben omnibusztörvényként meghonosodott törvénycsomag sorsa képezheti. Az már bizonyos, hogy Vojiszlav Kostunica államfő hívei (a Szerbiai Demokrata Párt képviselői) nem szavazzák meg a vajdasági autonómiáról szóló tervezetet, hasonlóképpen természetesen a szocialisták és a radikálisok sem. Ennek ellenére a 250 tagú szerb szkupstinában az úgynevezett Szerbiai Demokratikus Ellenzék további 17 pártja (beleértve Zoran Djindjics szerb kormányfő Demokrata Pártját is) ez ügyben a bőven elegendő 131 igenlő szavazatra számíthat. Hogy mégsem „előre lefutott mérkőzésről” van szó, jelzi, a vajdasági pártok máris bejelentették, ha az omnibusztörvény mégis elbukna, 19 képviselőjük más kérdésekben megvonja a bizalmat a köztársasági kormánytól. Ez pedig a továbbiakban megkérdőjelezné a parlamenti többség szavatolását, egyben Djindjics pozícióját is. A szerb és a vajdasági kormány részvételével megtartott egyeztetések nyomán ugyanis éppen a szerb miniszterelnök vállalt garanciát a dokumentum tető alá hozatalára, s az esetleges következményeket is neki kell viselnie. A belgrádi körök egy részében ezt zsarolásnak minősítették, hasonlóképpen azt is, hogy a Vajdaság – nem várva meg a szerbiai alkotmány elkészültét – máris hozzálátott saját alkotmányának megszövegezéséhez, mi több, referendumot helyezett kilátásba. Nem véletlenül, hiszen a tartomány lakosságának mintegy hetven százaléka véli ésszerűnek és jogosnak az autonómia kibővítését. Tegyük hozzá: Újvidék sietsége is érthető, hiszen az érkező hírek szerint a leendő szerb alkotmány egyik változata öt régiót irányoz elő (Belgrád körzet, Kelet-Szerbia, Nyugat-Szerbia, a Vajdaság és Koszovó), ami a külföld felé szemre ugyan mutatós, ám belül annál inkább veszélyesebb, mert nem nyújt szilárd támpontokat a központi hatalom leépítését illetően. De nézzük most már, mit is tartalmaz a kérdéses törvénycsomag. Nos, ha elfogadják, akkor az a tíz esztendeje hatályos szerbiai alaptörvény 102 jogcsorbító rendeletéből mintegy 70-et szüntetne meg. Ily módon a Vajdaság visszakapná hatásköreinek egy részét; mindez huszonöt területet ölel fel, egyebek között a gazdaságot, a mezőgazdaságot, a víz- és erdőgazdálkodást, az egészségügyet, az igazságügyet, a nyugdíjbiztosítást és a tájékoztatást. Lényeges továbbá, hogy a tartományban megteremtett javak háromnegyed része felett eleddig automatikusan Belgrád rendelkezett, ez most negyven százalékra mérséklődne. Egy további megállapodás értelmében a vajdasági vállalatok privatizálásából származó pénz két egyenlő részre oszlana, fele tehát a köztársaságot, fele pedig a tartományt illetné meg. A vajdaságiak szerint mindez átmeneti megoldásként értelmezendő, amolyan „szükséges rosszként” az adott erőviszonyok közepette. Ami azonban mégis rendkívül fontos lépés, hiszen tíz év után a tartomány ismét valódi autonóm területként működhet, eszközei jelentős részéből maga gazdálkodhat. Tekintettel arra, hogy 2002 Jugoszláviában a magánosítás esztendeje lesz, nyilvánvaló, hogy az úgynevezett omnibusztörvény elfogadtatása a Szerb Köztársaság északi tartományában vitális érdek. Kedvező földrajzi adottságai révén a Magyarországgal határos Vajdaság a regionális együttműködés terén pedig messze lekörözhetné Szerbiát. ĺgy a beterjesztett felemás megoldás is egészen új állapotokat teremtene. Ezzel persze tisztában vannak Belgrádban is… A Vajdaság autonómiájának helyreállítása az akkor még a milosevicsi rendszerrel harcoló Szerbiai Demokratikus Ellenzék programjának az élén szerepelt, a 2000. október 5-e utáni fordulattól a tartomány polgárai joggal várták az elképzelés megvalósítását. A munka azonban igen vontatottan haladt, elsősorban a Szerbiai Demokrata Párt fékező magatartása miatt. A vajdasági parlament a múlt év márciusában készítette el a rendezésre vonatkozó platformját, azt az illetékes két kormány november végén véglegesítette, s a szkupstinában eredetileg már a mögöttünk levő év legvégén napirendre is kellett volna tűzni. Ez csúszott át napjainkra, s ha a január 15-i dátum is elodázódna, az azt jelentené, hogy a kulisszák mögött még tart az egyeztetés. Rövidesen ez is kiderül.A szerző újvidéki munkatársunk