Felelés biológiából

A ló. A ló az egy nemes állat. Kivéve azon eseteket, mikor herélt, mert akkor már nemtelen. A ló alapanyaga a minőségi virslinek. Háború esetén pedig, miként azt a nagypapám mesélte, kiváló fehérje- és kalóriaforrás. Egyébként igen magas, az üzemanyagot elöl kell beletenni, a fáradt hajtóanyag mint ve-szélyes hulladék – mármint belelépni veszélyes – hátul szokott távozni. Kivétel akkor van, ha a ló részeg, mint a csap, és akkor esetleg elöl távozik. Magyarán szétrúgja még az istállóajtót is, aztán a lóápolónak jó ápolók kellenek, hogy felépüljön. De ilyen eset ritka, és a jó lóápolókkal nem is igen fordul elő. Mármint a józanság. A ló nagyon hasonlít az emberre, igaz, míg ennek két bal lába van meg két bal keze, addig a lónak négy lába van, és ha kanca, akkor mégis félrelép. De ez az emberekre is érvényes. Meg a lovardába járó szép emberleányokra, akik zabot vetnek, vagyis szemet vetnek az ápolóra. A csődör, az egy jól táplált hímnemű figura. Telik neki zabra, meg hozzák neki a jó csajokat, vagyis a lócsajokat. Ezért gyakorta irigykednek is rá. Az inszeminátorok is. Aztán meg van egy igazgató is hozzá, aki a csődör lószerszámát a kanca felé igazgatja. Nálunk a városszéli méntelepen a Józsi volt az igazgató. A lószerszám az méretes. Ide tartozik a nyereg. Merthogy azon ül a zsoké, amíg le nem esik. Van is olyan közmondás a pesti loviban, hogy potyog, mint részeg zsoké zsebéből a steksz a kupiban. A zsoké különleges emberfajta. Lehet rá fogadni, pedig ő egész idő alatt csak ül, meg néha veri a lovat. Már csak azt nem értem, mi a buli a lóversenyből a lónak. A zsokénak kopog a pénz, de a lónak maximum a szeme az éhségtől, ha esetleg úgy betintázik a gazdi a nagy győzelemre, hogy még enni adni is elfelejt neki. Ja, hogy a tanár úr is zsoké volt? Akkor most én megbuktam?!