Fel vörösök, proletárok!

A Magyar Szocialista Párt és az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért Választási Szövetség programalkotói vért izzadva ugyan, de végre kidolgozták a két tömörülés közös közpolitikai alapelveit. A nyúlfarknyi dokumentum pontosan olyanra sikeredett, mint amire számítottunk: amit vért izzadva dolgoznak ki, az többnyire vörös és izzadtságszagú lesz. Ilyen a két pártvezér, Mesterházy Attila és Bajnai Gordon által kedden aláírt ígéretcsomag is.

A dokumentum nagy része klasszikus populista hőzöngés: munkát, kenyeret, több Európát, még több demokráciát és sokszínűséget ígérnek. Minden szavazói csoportnak dobnak egy kis gumicsontot, amin elrágódhatnak, a megvalósítás módjával azonban nem sokat bíbelődtek. Minek is bíbelődnének, hiszen a közpolitikai alapelvek kidolgozói is jól tudják, hogy az egész csak porhintés, választóámítás, amit csak addig szajkóznak majd, amíg nem jutnak hatalomra. Igazságtalanok lennénk azonban, ha azt állítanánk, hogy az ígéretek között nincsenek nagyon is konkrét vállalások. „Megszüntetjük az igazságtalan egykulcsos adót” – hangoztatja Mesterházy és Bajnai a klasszikus baloldali mantrát, azt sugallva, hogy ezzel a kevésbé tehetős csoportokon segítenek majd. Ugyanezt a baloldali maszlagot ígérve nyerte meg a választásokat Szlovákiában a Robert Fico vezette Smer is, a választók azonban egyáltalán nem érzik, hogy javult volna a helyzetük, hiszen a többkulcsos adó is lehet igazságtalan. Már ha az adórendszer esetében egyáltalán beszélhetünk igazságról és igazságtalanságról, hiszen az adókulcsokat úgyis mindig úgy szabják meg, hogy azok a pártok mögött álló befolyásos vállalkozói csoportoknak kedvezzenek. Mesterházy és Bajnai a munkajog esetében is Fico receptjét alkalmazná. A munkavállalók hangzatos baloldali érdekvédelmére hivatkozva olyan változásokat ígérnek, amelyek végeredményben csak a vállalkozókat riasztanák el az új munkaerő felvételétől.

Bármit is ígér azonban Mesterházy és Bajnai, nem szabadna megfeledkeznünk arról, hogy egyszer már csúfos kudarcot vallottak, aminek Magyarország itta meg a levét. Márpedig kutyából nem lesz szalonna. Aki még kételkedne, annak elég megnéznie az internetes videómegosztó portálokon az MSZP 2009-es kongresszusát, amelyen Mesterházy és Bajnai – na meg persze Gyurcsány Ferenc – vállvetve énekli a kommunista időkben minden jóérzésű emberrel megutáltatott munkásmozgalmi himnuszt, az Internacionálét, amelynek az egyik emlékezetes sora: Semmik vagyunk, s minden leszünk. Nos, a magyar választók csak reménykedhetnek abban, hogy a baloldali politikusok megmaradnak annak, akik valójában: semmik. Ellenkező esetben ugyanis felkészülhetnek egy újabb baloldali ámokfutásra, aminek a végén ott a szakadék.