Fárasztó, ócska kis kalandregény

Ha nem is vitaminra, de egy stampó Acilpyrinre meghívta a képviselőket per pillanat legrettegettebb miniszterünk, miután a parlament elfogadta az egészségügyi törvény módosítását. Rudolf Zajac családja az elkövetkező időszakban biztosan csuklani fog, édesanyja pedig állandó jelzőt kap, ettől függetlenül mi fizetni fogunk az orvosnál. Hogy ettől meggyógyul-e a beteg kolosszus, nem tudom. Majd a gyakorlat megeszi a pudingot. De az biztos, hogy új szelek fújnak a parlamentben, a HZDS orvos-képviselője, Milan Urbáni nem volt hajlandó nyilatkozni pártlapjának, a Nový deň-nek, az Új Szónak viszont igen. Nem nagy dicsőség, de tréfának nem rossz.

Egész héten attól rettegtem, mit fogok írni a korrupcióról, a rengeteg fölöslegessé vált lepelről, amit kölcsönösen rángatnak le egymásról képviselők, miniszterek és üzletemberek, titkosszolgálati vezetők és elhárításfőnökök, lehallgatók és lehallgatottak. Engem nagyon fáraszt ez az ócska kis kalandregény. Megkérdeztem egyik kollégámat, mi a véleménye a lehallgatási botrányról, azt mondta egyetért vele. Én is vele. A korrupciós üggyel is egyetért, csak azt nem érti, őt miért nem akarja senki korrumpálni. Talán Robert Ficónak is ez a baja. Sose került még olyan pozícióba, hogy korrumpálható legyen. Aki ebben az országban pozícióba jutva is tiszta tud maradni, többnyire nem erkölcsi megfontolásból teszi, egyszerűen lúzer. Ez nem a korrupció dicsérete, hanem a tehetetlenség törvénye.

A találgatás tárgya manapság már nem az, lesz-e háború, hanem az, mikor. Ezen belül is két lehetőség van: elég türelmes lesz-e Amerika kivárni az ENSZ Biztonsági Tanácsának beleegyezését, vagy tesz rá. Ha véletlenül mégis érdeklődést mutatna egy BT-határozat iránt, azt jelenti, megpróbál megegyezni a franciákkal és az oroszokkal a háború utáni olajkitermelés százalékos arányában. Csak Szaúd-Arábiában olyan olcsó a fekete arany kitermelése, mint Irakban. Egy hordó körülbelül másfél dollárba kerül, összehasonlításképpen az Északi tengeri norvég fúrótornyokból 12-16 dollárért kerül ki az olaj, míg Oroszországban ugyanezt nyolc dollárból tudják kihozni. Hogy a biznisz nyereséges legyen, körülbelül 25 dollárért árusítják hordónként az olajat. Abban a pillanatban azonban, hogy kitör, és gyorsan véget is ér a háború, megindul az olcsó olaj, szakemberek szerint akár 12-18 dolcsira is csökkenhet hordónkénti ára, ami Franciaországnak és Oroszországnak tragédia lenne, sőt, utóbbinak argentin gazdasági jövőképet mázolna fel. (Kína egy szót se szólna, ha olcsóbb lenne az olaj.) Márpedig az ég kerek világon senki sem kívánja, hogy polgárháború törjön ki a nagy kietlen orosz hazában, így a megoldás az olaji javak újraelosztásában van. Senki se higgye azt, hogy önzetlenül lett a békeharc világbajnoka Párizs és Moszkva, egyszerűen félnek, hogy kimaradnak az üzletből. Aki kimarad az lemarad. Az ENSZ BT öt állandó tagjának van vétójoga, vagyis az USA-nak, Nagy-Britanniának, Franciaországnak, Oroszországnak és Kínának. Pontosan meg fogjuk tudni, mikor egyeztek meg az amik az oroszokkal és a franciákkal a háttérben olajbányászás és -elosztásügyben: abban a pillanatban, amikor a BT-ben Moszkva és Párizs nem vétóz, csak egyszerűen nemmel szavaz. Igennel úgysem fog, nehogy békeprostituáltnak tekintse őket a világ, vagy legalábbis ne mondja ki. Ezt csak azért jegyzem meg, mert mindenki az amerikaiak szemére veti, hogy a háborút gazdasági érdekeltségeik miatt kényszerítik ki. A háború ellenzői sem a morál, hanem az economy zászlaja alatt védik a békét, még ha ez a zászló az ő kezükben láthatatlan is.

Ma nőnap van, meg a Magyar Koalíciós Pártja Országos Tanácsának ülése. Az előbbihez már minden hölgynek gratulált Mečiar egy fizetett hírügynökségi hirdetésben, az utóbbin úgyis minden a legnagyobb rendben lesz, úgyhogy ma is nyugodtan hajthatjuk álomra fejünket.