Fair play a hordón

A Fair Play társulás kinyilvánított célja: a választási kampány során az ordenáré megnyilvánulások bírálása, a szalonképtelenek pellengérre állítása. Észrevételeivel a sajtó jelentős terjedelemben foglalkozik. A kezdeményezés iránti lelkesedésem azonban sokkal nagyobb lenne, ha a jelenségek minősítése során a munkájába bekapcsolódottak nemcsak a víz felszínén úszó „dinnyehéjat” vennék észre, hanem azokat a sunyiságokat is, amelyek hatását a mezei választópolgár majd legfeljebb évek múlva észleli. A sajtóban is szellőztetett esetek száma alig egytucatnyi. Minden újság ugyanazon háborodik fel. A meztelen hátsórészeket ábrázoló Smer-óriásplakáton, meg hogy Fico pártjának kampányigazgatója azt híreszteli Weiss pártja falragaszairól: ezekkel úgymond a szexuálisan beteges hajlamúakat és a narkósokat szólítják meg... Az a benyomásom, mintha a kampányetika védelmezése közben még mindig az lenne a fő szempont, hogy minden megengedett, csak egyetlen csúnya szó el ne hangozzék, le ne írassék, egyetlen négyzetcentiméternyi normán felüli meztelenség ne ábrázoltassék. Huszonöt esztendeje senki nem akadt (nem akadhatott) fenn azon, hogy egy jelölt közül választhattuk ki a szerintünk legalkalmasabbat. De elképzelhetetlen volt, hogy egy falragaszról a Nemzeti Front jelöltjének derűs orcája helyett négy csupasz fenék tekintsen le.

A Fair Play aktivistái egyelőre csak azt vették észre, amit lehetetlen észre nem venni. A négy csupasz feneket magam is csak meglepőnek tartom, de kevésbé szellemesnek. Ráadásul a velük megszólítottakhoz túlságosan bonyolult áttételeken keresztül jut el az EU-ra való felkészületlenség kritikája. Remélhető, az állásfoglalások később nemcsak ilyen tárgykörben fogalmazódnak meg, nemcsak arról szólnak, hogy valamelyik pártelnök 2002-ben megismétli a hírhedt produkciót: ő is levizel az erkélyről. Nemcsak a tapintható és látható surmóság érdemel kritikát, hanem a rafináltabban elkövetett politikai görénység is. Mert pl. elképzelhető, hogy jobboldali pártvezér szmokingot öltve csupa szalonképes, sőt kenetteljes kifejezést használva helyezi kilátásba fél tucat baloldali ígéret teljesítését. Ez is vétség a fair play ellen! Vagy az aktivisták legalább felhördülnek, amikor észlelik, ami az elmúlt 12 év alatt oly sokszor előfordult: szociáldemokráciát ígérő baloldali pártelnök a pillanatnyi széljárásnak és a vélt szalonképesség kívánalmának engedve úgy foglalt állást, hogy magatartása a baloldalilag érdekeltek között csak káoszt eredményezhetett. Hasznos kezdeményezés a Fair Play beindítása. De nemcsak kampány évadján lenne szükség „angolul értelmezett” fair playre, és nemcsak a csúnya szavakat kellene célba venni.