Ez egy ilyen kupi

Stricik grasszálnak a szlovák parlamentben és a szajhákra vadásznak... Ilyesmit mondott a minap egy tévéműsorban Zuzana Martináková, annak a Szabad Fórum elnevezésű truccpártnak az elnök asszonya, amely annak idején a Dzurinda kormányfő pártjából, az SDKÚ-ból kivált parlamenti képviselőkből verbuválódott. Miután a kormányfő egyik napról a másikra menesztette a hadügyminiszteri posztról addigi leghűségesebb emberét, Ivan Šimkót. Ekkor kényszerült távozni ugyanezen minisztérium egyik legbefolyásosabb gazdasági jellegű posztjáról Zuzana Martináková férje is! Lám, otthon vagyunk. Martinákovának, érthetően, nem volt szüksége semmiféle ellenzéki stricire, hogy egyik napról a másikra Mikuláš Dzurinda, s az egész jelenlegi kormánykoalíció esküdt ellenségévé váljon. A szajháknak minősített független parlamenti képviselők ugyanis – mert rájuk gondolt a hölgy – mindannyian ugyanolyan kielégítetlenség, sértettség okán dezertáltak pártjaikból, mint ő maga az SDKÚ-ból. Egyenként ugyanannyit is ér a szavazatuk, mint Martinákováé. Annyiban viszont kétségtelenül különböznek tőle, hogy míg ő társaival együtt a trucc és a revans szellemében blokkolta a múlt héten a parlamenti munkát – azzal, hogy nem prezentálták magukat az ülések kezdetén – a mérleg nyelvét játszó függetlenek a személyes érdekérvényesítés jegyében cselekedhettek ugyanúgy. Semmi mást nem tettek, mint hogy hizlalni kívánták szavazataik értékét... A parlamenti többségre – 76 szavazat – eddig is folyamatosan vadászni kényszerülő kormánykoalíciónak ugyanis most már „nagyon-nagyon meg kell győznie őket”, hogy akkor nyomják majd meg a szavazógombot, amikor kell... Korántsem indokolt azonban holmi kétségbeejtő erkölcsi fertőként kezelni a történteket. Hiszen a világon mindenütt ugyanígy mennek a dolgok, ha a kölcsönös érdekek azt megkívánják. Mert mi is a gyakorlati politika lényege? A kölcsönös politikai egyeztetések, az érdekérvényesítés, az alkuk láncolata, vagyis a lobbi, nem utolsósorban pedig az ármánykodás. Ami még mindig nagyságrenddel jobb helyzet, mintha tankokat vezényelnének egymás ellen a politikusok! Nem kell hát temetni sem a parlamenti demokráciát, sem pedig a közerkölcsöt azért, mert háttéralkukat kötnek egymással a parlamenti képviselők.

Mindezt persze elsősorban önmaguknak köszönhetik a most közvetlenül szenvedő alanyok, a kormánypárti politikusok. Mert ha annak idején kellő kompromisszumkészséggel, realitásérzékkel járnak el egymással szemben a kormánykoalíción belül, most nem kellene kívüle koldulniuk a támogatást... Mindenesetre holnap reggel eldől, képes volt e Dzurinda meggyőzni a hétvégén négy függetlent, hogy folytatható legyen a munka a törvényhozásban. Akkor sem történik azonban tulajdonképpen semmi, ha nem járt sikerrel. Mert ahhoz, hogy előrehozott választások legyenek, 90 szavazatra van szükség a 150-ből. Ami, szinte biztos, nem lesz most meg. Nem kizárólag a Martináková által szajháknak minősített függetlenek miatt... Ezért kiderülhet majd, hogy kik is valójában a parlamenti stricik meg a szajhák: Ficóék, kommunistáikkal együtt, Mečiar bátyó és hataloméhes bandája, vagy akár maga Martináková asszony...?