Mivel mindig is fogékony voltam az édességekkel kapcsolatos hírekre, újdonságokra, már hatévesen megtanultam, hogy van a medvetalp nevű süti, ami isteni finom, és van a medvecukor, amit nagyanyáink imádtak, de mi már kevésbé. Egyiknek sincs köze a medvékhez. Medvegulyásról azonban egészen tegnapig nem hallottam.
Medvegulyás, prosím!
Márpedig ez ügyben jóval kevesebbet kellene vonatoznom, mint amennyit holnap a Pozsony–Kassa– Szepsi távon abszolválnom kell egy másik fontos ügyben. Szóval elég lenne leszállnom Poprádon, és a tátrai kisvasúttal elzötyögni a festői Tatranská Štrbára, ami magyarul Tátracsorba, bár így nem hiszem, hogy odatalálnék.
Lényeg a lényeg: az ottani csárda étlapján ott virít a medvegulyás és a medvetepertőkrém. Az alkalmazottak szerint a hús beszerzéséhez elég, ha jó kapcsolatokat ápolnak a Tátrai Nemzeti Park adminisztrációjával.
Nos, erre azonnal reagáltak a természetvédők, akik természetesen totálisan fel vannak háborodva, és perrel fenyegetőznek, a védett fajokkal való illegális kereskedelem növekedésére célozva.
Rendben, mélységesen egyetértek velük. Hiszen jól tudom, hogy a medve védett állat. Viszont azt is legalább fél éve tudom, hogy nagyon elszaporodtak a mackók a Tátrában, sőt, nem csak ott. Bemerészkednek az erdőszéli városnegyedekbe, fosztogatják a kukákat, szaladgálnak az utcákon. Sőt, embereket tépnek szét a túraútvonalakon – egyre több az ilyen tragédia. A környezetvédelmi minisztérium pedig – ne szépítsük – nagyjából tehetetlen, mivel törvényileg védett állatról van szó, azaz törvénymódosításra lenne szükség a helyzet normalizálása érdekében.
És azt is totálisan megértem, hogy nehéz a miniszternek olyan államtitkárral dolgoznia, aki például önfeledten száguldozik menő járgányával egy természetvédelmi övezetben, majd amikor lekamerázzák, kikéri magának a dolgot, személyiségi jogokra hivatkozva.
De lényeg a lényeg: sokan már túrázni sem mernek, annyira félnek a semmiből hirtelen előbukkanó medvéktől. A vadászok kötelessége, hogy túlszaporulat esetén a felesleges és az ember számára veszélyessé vált példányokat szakszerűen kilőjék. Mert különben a régi székely viccben megfogalmazottak lépnek érvénybe, hogy tudniillik medvével való találkozáskor nem a medvénél kell gyorsabbnak lennünk, hanem a társunknál...
Szóval vessenek a mókusok elé, ha gondolják, de én a magam részéről jelenleg nem látok semmi gondot a medvefinomságok tálalásában. Ha vannak, akik meg tudják fizetni ezt a különleges menüt, váljék egészségükre! Csupán legálissá kellene tenni a biztonsági okokból kilőtt medvék húsának eladását, nem pedig hagyni, hogy egyesek meggazdagodjanak ezen az üzleten, amolyan kelet-európai módon...
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.