Mit adtak nekünk a medvék?

A szlovák állami környezetvédelmet az utóbbi években leuraló populisták (köztük orvvadászok!) szerint a válasz erre a két kérdésre egyértelmű: „semmi” és „határozottan de”. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy milyen, ki nem mondott szándék áll az egyébként védett medvék (és korábban a farkasok) válogatás nélküli kilövésének engedélyezése mögött: legfeljebb néhány példány maradjon mutatóban, hogy a trófeavadászatról azért mégse kelljen végérvényesen lemondani.

Csalogatják a medvéket

Ha nem így lenne, a minisztérium nem hanyagolta volna el teljesen a medvetámadások megelőzését. Ne feledjük, hogy a legutóbbi, nagy visszhangot kapott eset, amikor Gyetva mellett egy medve halálra sebzett egy helyi férfit, csupán néhány száz méterre az illető házától, olyan helyen történt, ahová a vadászok rendszeresen helyeznek ki csalétkeket. Vagyis szó szerint csalogatják a medvéket a lakott területek közelébe (erre pedig nem mentség, hogy a csalit feltehetően vaddisznóknak szánták).

Tomáš Taraba minisztériuma semmilyen módon nem korlátozta ezt a káros gyakorlatot, helyette már tavaly elrendelte a medvék „preventív” jellegű, válogatás nélküli, tömeges kilövését, ami a szakértők szerint egyrészt ellentétes a nemzetközi előírásokkal, és újabb szankciókkal fenyegeti Szlovákiát, másrészt csak tetézi a problémát. A vadászat intenzitásának növelése ugyanis maga után vonja az újabb tragédiák kockázatát. Normális esetben a medve, ha csak teheti, inkább kitér, sőt menekül az ember elől. Egy stresszes vagy megsebzett állat esetében viszont sokkal nagyobb az eshetősége, hogy támadni fog.

Tévhitek és pánikkeltés

A szórványos medvetámadásoknál nagyobb probléma, hogy a populisták pánikkeltéssel, félrevezető vagy alá nem támasztott adatok közlésével a közvélemény egy jelentős részét is meg tudták győzni arról, hogy a medvékkel márpedig le kell számolni. Ehhez sajnos a média egy része is asszisztált. Az állat és az ember közötti szerencsétlen incidensekről szóló hírek rengeteg olvasót vonzanak be, különösen, ha azt szenzációhajhász módon tálalják. Kevés portál élt ugyanakkor a lehetőséggel, hogy az ilyen esetek apropóján hangsúlyt fektessen a felvilágosításra, hozzáértők megszólaltatására, akik eloszlatják a tévhiteket, és elmagyarázzák, mi a teendő, ha medvével találkozunk. Amire egyébként sokkal kisebb az esély, mint gondolnánk, hiszen alapvetően rejtőzködő állatról van szó. Ahogy egyébként annak is nagyságrendekkel nagyobb a veszélye, hogy túrázás közben megcsúszunk, vagy a fejünkre pottyan egy kő, mint hogy bármilyen állat ránk támad.

Az erdők védelme

Adósak vagyunk még a bevezetőben feltett kérdés megválaszolásával: miért is kell védeni a medvéket, farkasokat, egyéb ragadozókat, mi szükség van rájuk? Ezt a kérdést akár úgy is feltehetnénk, hogy mi szükség van az erdőkre?

Ha belátjuk, hogy erdők márpedig kellenek, sőt az utóbbi időben, amikor a klímaváltozás páros lábbal rúgja ránk az ajtót, egyre inkább, akkor azt is be kell látnunk, hogy az erdő jelentette ökoszisztéma minden egyes eleme fontos, mert ha csak egyet likvidálunk, az egész rendszer kártyavárként dőlhet össze.

Egy friss tanulmány szerint Nagy-Britanniában, a Skót-felföldön farkasok visszatelepítésével „harcolnának” a klímaváltozás ellen. A ragadozók segítségével szorítanák vissza a túlszaporodott szarvasállományt, az erdők természetes megújulásának egyik legfőbb akadályát. A becslés szerint kétszáznál is kevesebb farkas jelenléte képes lenne annyira csökkenteni a több százezresre duzzadt populációt, amellyel már lenne esélye a fiatal fáknak felnőni.

Szarvasok, medvék, farkasok

Az egyik legismertebb brit természetfilmes, Nigel Marven, aki nemrég Szlovákia párját ritkító vadvilágáról forgatott filmet, egy interjúban szintén arról beszélt, hogy hazájában mennyi fejfájást okoznak a facsemetéket és a terményt megdézsmáló szarvasok nem csupán az erdészeknek, hanem a gazdálkodóknak is. A patás vadak állományának gyérítésében a leghatékonyabbak a farkasok, de a medvék is besegítenek nekik a sérült, beteg vagy fiatal állatok elejtésével. Marven szerint tehát mindenképpen jó befektetés a jövőre nézve ezeknek az állatoknak a minél hatékonyabb védelme, ha ugyanis kiirtjuk őket, a visszatelepítésük rendkívül költséges, ráadásul bizonytalan kimenetelű vállalkozás.

Az sem mellékes, hogy a medvével a szlovák hegyvidék, az ország természeti örökségének egyik ikonikus alakja tűnne el, amely függetlenül attól, mennyire hasznos az ember számára, önértékkel, méltósággal bír. A jelenlegi kormány viszont nem először bizonyítja, hogy a rövid távú érdekekért kész feláldozni az ország természeti kincseit (is), amivel csak tovább dagasztja azt a problémahalmazt, amit a jövő generációira hagyunk.