„Ez a küzdelem nem hiábavaló”

(Az írás szerzője egyike annak az öt amerikainak, akik július 31-én a jeruzsálemi Héber Egyetem elleni bombamerényletben vesztette életét. A diáklány írása először május 10-én jelent meg a San Diego Press Heritage c. lapban.)

„Minden reggel, amikor kilépek a lakásomból, el kell döntenem egy fontos kérdést: jobbra induljak vagy balra. Ez a dilemma első hallásra lényegtelennek tűnhet, de már meggyőződtem arról, hogy a legjelentéktelenebb döntésemnek is – elmenjek-e vacsorázni stb. – életve-szélyes következményei lehetnek.

Másfél éve élek Izraelben. Körülbelül ugyanennyi ideje hívogatnak telefonon a barátaim és a családtagjaim, akik finoman – vagy éppen nem túl finoman – jelzik, el kellene gondolkodnom a hazatérésemen. Itt csakugyan veszélyes. Arról viszont továbbra sem győzött meg senki, hogy a világ többi része sokkal biztonságosabb lenne. Ha itt vagyok, legalább megpróbálhatok aktívan hozzájárulni annak rendbetételéhez, ami elromlott. Önkéntesként dolgozhatom az izraeliek otthonában, akiknek az életére rányomta bélyegét a terrorizmus, élelmiszert tehetek a palesztin családokat segítő szervezetek gyűjtőládáiba. A kegyetlenségeken túl, Izrael túlnyomó részén az élet megy tovább.

Három hete Prágában töltöttem a hétvégét barátnőmmel. Szabadon járhattunk az utcán anélkül, hogy lépten-nyomon hátra kellett volna sandítanunk. Nyugodtan kávézhattunk anélkül, hogy szemmel kellett volna tartanunk a bejárati ajtót, nem lép-e be egy feltűnően bő ruhás ember, félelem nélkül használhattuk a tömegközlekedési eszközöket. De amikor péntek este beültünk a zsinagógába, bejelentették, hogy palesztin-szimpatizáns nagygyűlés zajlik a közelben, vigyázzunk, és inkább kerüljük el azt a helyet.

Egy ismerősöm megjegyezte, nem mindig érzi magát biztonságban Jeruzsálemben, éjjel egy órakor azonban mindig nyugodtan sétál az utcán. Nekem ugyan kétségeim vannak, a helyes utat választom-e reggelente, de Jeruzsálem néptelen utcáin éjjel én is biztonságban érzem magam – még a szűk sikátorokban is, amelyeken gyakran járok, hogy elkerüljem a főutcák hömpölygő tömegét. Amíg az Egyesült Államokban éltem, soha sem volt ilyen érzésem. Valóban veszélyes itt, de nincs olyan hely a világon, ahol most szívesebben lennék. Mintha az első sorban ülnék a zsidók történelméről szóló előadáson.”

(c) Los Angeles Times