Euroszkeptikus észt ellenzék

A tallinni Audentes Mainor University magánegyetem közgazdasági karának dékánja, a Free Europa nevű, EU-ellenes központ vezetője érdekes utat járt be, mire eljutott az uniós tagság határozott tagadásáig. Negyvenévesen, 1993-ban a vezetője lett annak az észt kormányzati munkacsoportnak, amely az ország EU-integrációját előkészítette, majd két éven keresztül a külügyminisztérium nemzetközi szervezetek osztályának az élén állt, s a csatlakozási szerződés nyolc fejezetének tárgyalását irányította, míg úgy nem döntött, hogy hátat fordít addigi tevékenységének, újból tanítani fog, és az elhibázottnak tartott csatlakozás ellen küzd.

Hozzá hasonló tekintélyes értelmiségiek irányítják a többi EU-szkeptikus észt csoportot is. Egyikük sem tartozik a „vesztesek” közé, valamennyien az észt, ha nem is gazdasági, de szellemi elit tagjai. Uno Silberg tartui közgazdászprofesszor, a Nemet az EU-ra mozgalom vezetője évekig az észt mezőgazdasági minisztérium közgazdasági főosztályának élén állt, Igor Grazin jogászprofesszor az észt függetlenség viszszaszerzésében komoly szerepet játszó „dalos forradalom” legendás vezéralakja volt a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején.

Ezeknek az embereknek az EU-t elutasító érvrendszerében nem az érzelmi megfontolások, hanem az átgondolt, logikus érvek alkotják a gerincet.

Raig professzor szerint a mai EU már inkább a tagjait gúzsba kötő, szuverenitásukat erősen megnyirbáló szövetségi állam, mint önálló országok szövetsége, amelynek valaha ő is híve volt, s amelynek támogatása nagyon sokat jelentett a kilencvenes évek elején a Szovjetuniótól függetlenné vált Észtország számára. A csatlakozással együtt járó jogharmonizáció keretében több mint 20 ezer uniós szabályt kell átvenni és alkalmazni, s ehhez Tallinn-nak egész egyszerűen nincsenek meg az eszközei.

Ennél is súlyosabb gond a közgazdász szerint, hogy a csatlakozással megszűnik az észt gazdaság szabadpiaci jellege (a Heritage Foundation listáján, amely gazdaságuk szabadsága, állami beavatkozástól való mentessége szerint állítja sorrendbe az államokat, Észtország a hatodik helyen szerepel). Észtország kénytelen lesz felmondani komoly hasznot hozó szabadkereskedelmi megállapodásait, s egy zárt piachoz csatlakozik, pedig az utóbbi tíz évben végbement meredek gazdasági felemelkedésének egyik oka éppen a teljesen szabad kereskedelem volt. Mivel EU-tarifákat kell alkalmaznia, árui, szolgáltatásai drágulnak, ami miatt partnereket veszít (Ivar Raig elsősorban a kínai és ukrajnai kapcsolatok elvesztésétől tart).

Egyszóval a csatlakozás törekvő, erőszakos, egyszersmind felelőtlen, csak a saját hasznát néző fiatal politikusnemzedék műve, állítja Ivar Raig s véle a többi észt EU-szkeptikus. Szerintük az országnak eddigi partnerein kívül az Egyesült Államok és Kanada felé kellene orientálódnia, s feltétlenül megtartani szabad, állami szabályozástól szinte teljesen mentes piacát, szabadkereskedelmi megállapodásait.

Abban, hogy ez a vélemény minél több emberhez eljusson, az észt kormány is segít, még ha nem is túl bőkezűen. Április elején a kabinet valamivel több mint 500 ezer észt koronát szavazott meg a „nem”-kampány számára. Bár adatokat az érintettek nem mondanak, ennél jóval nagyobb lehet az a támogatás, amelyet az észt EU-ellenesek a nyugat-európai EU-tagadó szervezetektől, elsősorban a Margaret Thatcher nevéről ismert angol Bruggei Csoporttól kapnak. David George Wilkinson, a These Tides című, kéthavonta megjelenő EU-ellenes folyóirat szerkesztője, s a Bruggei Csoport Észtországot évek óta rendszeresen látogató tagja szerint a balti állam a csatlakozással „egész egyszerűen elveszíti szabadságát és szabad piacgazdaságát”. „Észtországnak remek gazdasága van, amely jó ütemben növekszik, és az ország semmit nem fog nyerni az EU-tagsággal. Éppen ellenkezőleg, a gazdaság túlszabályozottá válik, ha úgy tetszik, ólomlábakat kap, gúzsba kötik, és komolyan felmerül a veszélye annak, hogy működésbe lép az agyelszívás, az ország elveszíti azt a fiatal, dinamikus réteget, amelynek tovább kellene vinnie az utóbbi években tapasztalható gyors fejlődést”, fogalmazott Tallinn belvárosában lévő irodájában a brit aktivista.

A szerző az MTI tallinni tudósítója