Európai (s)truccpolitika

Szombaton az indonéziai Bali szigetén megtörtént az, amitől az amerikai és más titkosszolgálatok hónapok óta óvtak, de amit a világnak nem akarózott elhinni. És megtörténhet: jövőre már az emberek többsége félni fog tengerparti nyaralásra utazni.

Üzenetértéke van annak, hogy nem jelképeket (a New York-i WTC-tornyok), nem katonai létesítményt (Pentagon) támadtak, hanem turistákat, s közülük is elsősorban fiatalokat mészároltak le. Üzenetértéke van annak is, hogy az áldozatok nem elsősorban amerikaiak, hanem ausztrálok és európaiak.

Tragédia lenne, ha még két-három hasonlóan brutális terrorakciónak kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy az európai politika karmesterei ráébredjenek: tudatosan provokálták Európát, hogy félelmében még inkább szembeforduljon Amerikával. Kérdés, hogy a szüntelen a régi dicsőségén kérődző és ebbe belefáradó francia politika vagy a schröderi demagógia milyen gyorsan ismeri fel, hogy a terrorizmus elleni harc nem csak Amerika ügye, és – ez az egyik leglényegesebb probléma – hogy az Irakkal kapcsolatos kérdéskört e harc részeként kell kezelni.

Persze pontról pontra, betűről betűre nem lehet azonosságjelet tenni Irak és az al-Kaida vagy valamely más terrorszervezet közé. Egy terrorizmust támogató rezsim és az akciókat végrehajtó szervezet sosem fogja százszázalékosan lefedni egymást, erre kérni megdönthetetlen bizonyítékokat több mint butaság. Csak akkor van értelme különválasztani őket, ha ez a közöttük levő szoros kötődések, kapcsolódási pontok megismerését szolgálja egy, a mostaninál átfogóbb és egységesebb stratégia kimunkálása érdekében. A hivatalos eredmény ismerete nélkül is mérget lehetett rá venni már hetekkel ezelőtt, hogy „hűséges népe” a – tegnapi – népszavazáson felhatalmazza Szaddámot a további országlásra, aminek lesznek következményei, akár az ENSZ-határozatokról, akár a fegyverzetellenőrökről folyó huzavonát nézzük. S ha még Európa is lovat ad Szaddám alá, az már csak hab lehet a bagdadi tortán.

A Washingtonnal szembeni berlini vagy párizsi truccpolitika, mivel a gyakorlatban semmi hatékonyt nem tud helyette kínálni, csupán erkölcsi kinyilatkoztatásokra képes, egyszerűen csak struccpolitika. Ha tavaly szeptember 11-e nem volt elég, akkor a Bali szigetén végrehajtott merénylet arra kell kényszerítse a politikusokat, hogy kimondják, az, amivel szembe kell nézni, rendkívül agresszív, brutális iszlám terrorizmus, amely talán újabb szakaszba érkezett.

Már nem tesz különbséget Európa vagy Amerika között, az egész nyugati civilizációt tekinti célpontnak. Tessék figyelni a nyilatkozataikra! Nem vallási gyűlöletkeltés, nem a kollektív bűnösség elvének alkalmazása az iszlám terrorizmus emlegetése, hanem tény, mint amilyen tény az is, hogy van békés iszlám, és a kettőt tényleg nem szabad összemosni. De hogyan lehet úgy harcolni valami ellen, ha a nevén sem merjük nevezni? Európa „saját”, baszk vagy ír terrorizmusának eszközei mások, mint az iszláméi, így másként is kell küzdeni ellene.