„Európában nincs autonómia...”

ĺgy tehát Szlovákiában sem lehet szó semminemű autonómiáról, Magyarország csak a kultúra és a nyelv megőrzésében segítheti a szlovákiai magyarságot – mint azt a velencei bizottság kimondta a státustörvény kapcsán. Ez a felelet megnyugtathatja azokat, akik tartanak a magyaroktól, illetve magától az autonómiától, mint fogalomtól. Dzurinda válaszának azonban van egy másik vonzata, amely súlyos kérdéseket vet föl a kormányfő hozzáértése kapcsán. „Európában nincs autonómia” – az állítás olyan abszurd, mint amennyire meggyőző lehet első hallásra. Az autonómia az önkormányzatiságot (az önkormányzáshoz való jogot) jelenti, az pedig Európa és az EU egyik legalapvetőbb építőeleme – gondoljunk csak az annyit hangoztatott szubszidiaritásra, mely (leegyszerűsítve) az alulról építkezést jelenti –, tehát minden önkormányzat területe, minden kerületi önkormányzat, de még az egyetemek is autonóm egységek. Tudjuk azonban hogy Dzurinda a kisebbségi autonómiákról beszélt, mi több, példákat is felhozott: a baszkok autonómiájának hiányát és az észtországi oroszokat is példaként említette, hogy bizonyítsa, sehol sem divat a kisebbségeknek autonómiát biztosítani. Állítása, mint ahogy a két példa is, sántít. Először is, a baszkok nem autonómiáért, hanem függetlenségért harcolnak, ez pedig különbség. Ráadásul ha valaki veszi a fáradságot és utánanéz a spanyol államrendszernek, felfigyel egy érdekességre: Spanyolország ugyan unitáris állam, ám régiói és regionális kormányai annyira erősek, hogy félig föderatív államként jellemzik – és a baszkok a területi felosztás során olyan régióba kerültek, melyben többségben vannak. Nekik tehát de facto autonóm területük van, kizárólag Spanyolország belső rendjéből kifolyólag nem nevezik autonómiának. Ez a példa tehát akkor állja meg a helyét, ha az autonómiát elszakadási törekvésként értelmezzük.

A másik példa: Észtország és az orosz kisebbség. Ez valóban jó példa, de csak ha a kisebbségi nemzet tagjait emberi és állampolgári jogaitól akarjuk megfosztani. Mindhárom balti államnak gondjai vannak a szovjet érában betelepített oroszokkal. Észtországban nem minden orosz szerezhetett állampolgárságot, mivel ezt az észt nyelv ismeretéhez kötik. ĺgy tehát nem csoda, hogy nincs autonómia, ha még állampolgári jogok sincsenek.

Ellenpélda egyébként akad bőven, a legismertebb Dél-Tirol, de gondolhatunk a Svájci kantonokra is. A legfényesebb autonómiapélda azonban a Finnországhoz tartozó A°land szigete, ahol svédek élnek. Saját iskolarendszerük, saját parlamentjük, sőt még saját tengeri zászlajuk is van (ez az, ami valóban ritkaságszámba megy, és bár egyeseknek nevetségesnek tűnhet, jelzi, mennyire erős pozícióban vannak).

A kormányfő válasza az abszurditás határát súrolja, ezt bizonyítja az is, hogy amikor Szlovákia kisebbségek érdekében tett lépéseit sorolta, a többi közt a Mária Valéria-híd felújítását is megemlítette – tehát, hogy a Mária Valéria-hidat is a kisebbségnek építették. Holott ennek az építménynek inkább gazdasági vonzatai vannak, mint bármiféle kisebbségvédelmi irányvonala – ha csak ennek az említése nem arra vonatkozó célzás volt, hogy a hidat nem azért építették, hogy Ján Slotának legyen hol száraz lábbal átkelni hírhedt tankjaival.

Nem várom Mikuláš Dzurindától, hogy támogassa az autonómia-elképzeléseket, viszont elvárnám tanácsadóitól és hivatalától, hogy figyelmeztesse, ha tévhitben él, és ne engedje, hogy Szlovákia kormányfője ilyen kijelentésekkel tegye magát nevetségessé – ha nem is az ország, de – a parlament előtt.

A szerző a Comenius Egyetem politológia szakos hallgatója