Euromese helyett tények

Az Új Szó ez év augusztus 16., szombati számában Euromese címen megjelent jegyzet kapcsán jelentkezem. Az írottak alapján ugyanis magamra ismertem.

Az alábbiakban, röviden szeretném pontosítani a lényeget és főleg tényekkel igazolni, hogy az adott esetben miről is van szó.

Jelenleg egy kisvállalat alkalmazottjaként, csoportmunkában szaktanácsadással és üzleti tervezetek készítésével foglalkozom.

Az érintett vállalkozó március végén keresett fel tanácsadásért. Támogatáshoz szeretett volna jutni a falusi turizmusra épülő vállalkozásához. Mint aktuális lehetőségre, a Szlovák Köztársaság Építészeti és Régiófejlesztési Minisztériuma által meghirdetett „de minimis” programra hívtam fel a figyelmét. Ezt az interneten keresztül azonnal be is mutattam neki, rámutatva a program következményeire. Megegyezésünk alapján hamarosan megkezdtük a tervezet előkészítését, amely néhány helyszíni szemle, adatgyűj-tés, telefon, fax, illetve személyes konzultáció el is készült, így határidőn belül sikerült beadni a tervezetet. Egyezségünk – a támogatás elnyerésének csekély esélye tudatában – arról szólt, hogy olyan üzleti tervet készít vállalatunk, amely bizonyos módosításokkal, aktualizálással más pályázatokra is benyújtható. Bankhitelek kérvényezésére is alkalmas természetesen azok speciális igényeinek megfelelően módosítva. Ezek az esetleges módosítások is benne vannak a projekt árában. Az ilyen aprólékosan elkészített projekt követelménye elsősorban az apró részletekre is kiterjedő, több évre szóló költségvetési számítás. Az esélyekről: a Rozsnyói járásban nem hivatalos, de általánosan ismert információk alapján e program keretén belül 26 pályázat lett beadva. A hivatalosan leközölt információkból kitűnik, hogy országos viszonylatban az érintett járások között összesen 100 millió, azaz száz millió korona volt a meríthető összeg. Ebből a Rozsnyó járásnak összesen 4 millió 265 ezer korona jutott. A huszonhat beadott pályázatból csupán 4 pályázatra jutott pénz. Akkor felmerül a kérdés, hogy a nem sikeres további 22 rozsnyói, vagy a több száz szlovákiai projekt készítői mind csapnivaló munkát végeztek? Avagy politikai intrika áldozatai?

Ezen kérdésekre keresve a választ ajánlatos áttanulmányozni a „de minimis” program nyilvánosságra hozott játékszabályait, kritériumait, amelyek pontozásos alapon vannak felállítva. Összesen 43 pontot lehetett elérni. Legnagyobb pontszámmal az újonnan megteremtett munkahelyeket, a csökkentett munkaképességű állampolgárok alkalmazását és a vállalat további bővítését, leányvállalatok létrehozását díjazták. Természetesen a pályázati kérvény benyújtásakor senki nem tudhatta a konkurens vállalatok ez irányú értékeit.

Ez idáig vállalatunk egyetlenegy tervezetét sem utasították vissza, sőt néhány beadványunk lapján már támogatási szerződés vagy bankhitelszerződés is köttetett. A szóban forgó esetben is bekerült tervezetünk az értékelésbe, tehát formailag elfogadták. Más kérdés, hogy a fent említett kritériumok alapján mennyi pontot ítéltek oda a beadványnak.

További kérdések tisztázására, vagy egyéb információk végett szívesen állok a szerző rendelkezésére.

Varjú János