A Robert Fico elleni merénylet sok szempontból is mérföldkő a még mindig ifjonti szlovák állam történelmében. Bizonyos szempontból próbatétel is egyben, amolyan vizsga. Kihívás volt ez az ország politikusai, rendfenntartó szervei, az igazságszolgáltatás számára is. Nos, egy tanár ismerősöm után szabadon: ez épp hogy csak nem volt bukó, és a folytatás is döcög, lenne még mit tanulni.
Miről szól a „lex merénylet”?
Például a merényletet követő hetekben a kormány ugyan igyekezett kommunikálni, ugyanakkor csak sokasodtak a kérdések, hogy milyen reakciót is ad majd a Smer azokra a hibákra, amelyek eléggé nyilvánvalóak voltak.
Bizonyos megközelítésből ugyanis a legszerencsésebb merénylet történt, ami államfő ellen történhet: Fico túlélte a támadást, ahogy a merénylő is. Megvan az elkövetésre használt fegyver. Nincsenek másodlagos áldozatok vagy sérültek.
Aztán teltek a hetek, és egyre világosábbá vált, hogy a kormány nemcsak a merénylet alatt, hanem még azt követően sem tudja kezelni a eseményeket, nem látja a valódi kiváltó okot, és már az első percekben is csak az ellenzéket ostromolta, végül pedig hozott egy nagyon kelet-közép-európai döntést. Hozott egy törvényt, ami szinte alig karcolja a valóságot, extra terheket helyez az államháztartásra, cinikusan kiskorúként kezeli a társadalmat és szűkíti a szólásszabadságot.
A csak „lex merényletként” elhíresült papírhalmaz igazi smeres tákolmány. Először is védett lakhatást biztosít a három közjogi méltóságnak. Ez alapvetően talán a leglogikusabb az összes kritizált pontból. Ugyanakkor majd akkor lesz érdekes, ha nyilvánosságra kerül, hogy miként is valósulnak meg ezek a védett helyek. Csak akkor minek is „tartja fent” az ország (no meg az adófizetők) a Grassalkovich-palotát, ha egyik elnök sem hajlandó odaköltözni? Őszintén szólva reprezentatív jellegéből mindig csupán ugyanaz a díszes terem jelenik meg, amelyiket évtizedek óta újra és újra a képeken láthatunk.
A törvénycsomagban talán a második legtöbb kritikát az életjáradékhoz való jog kapta, ami kapcsán igazából nem tudták megmagyarázni, hogy önmagában miként is járul hozzá a kiemelt személyek védelméhez. Hogy, hogy nem – a kritériumoknak is csak Fico felel meg.
Ami egyre nyilvánvalóbb, hogy az összes pont közül a jelenlegi kormánynak a tüntetéseket és demonstrációk korlátozását érintő pontok az igazán legkedvesebbek. A miniszterelnök-helyettes szerint ez a törvénycsomag csillapítja a társadalmi feszültséget – hogy ezt melyik pont hivatott elérni, azt viszont nem magyarázta meg.
Felsorolni is felesleges a törvény többi pontját, mert nagyon úgy tűnik, hogy feszültségoldás néven a Smer sikeresen beküldött egy újabb gyomrost a jogállamiságnak, ezzel is csak a jövőjét biztosítva.
Már a merényletet követő első napokban nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a kormánynak minden csak eszköz ahhoz, hogy hatalmát bebiztosítsa. A „lex merénylet” igazából olyan, mint a Titanicon menekülő felsőbb tízezer reakciója, akik elsőnek huppannak a mentőcsónakba, és ezzel úgy érzik, a társadalom szempontjából (szerintük) fontos egyének megmenekültek, minden rendben, most már hátra is dőlhetünk. Nekünk pedig, akik a harmadosztályon utazunk a hajó gyomrában, csak a remény maradt, hogy talán túléljük ezt a kalandot.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.