EU-bővítési melléklet

Nyolcoldalas mellékletet szentelt tegnap a belga lap az EU-bővítés előtörténetének, jelenlegi állásának és kilátásainak a 2004-től várhatóan már 25 tagállamból álló unió perspektívájában. Az európai big bang című bevezető írásában az újság az EU alapító atyái közé sorolt Robert Schuman egykori francia külügyminisztert idézi, aki már 1953-ban kijelentette: a közösséget nemcsak a szabad országok érdekében kell építeni, hanem azért is, hogy befogadhassa a kelet-európaiakat is. Ők ugyanis ezt fogják kérni, mihelyt megszabadulnak az elnyomástól. ĺgy történt, és az EU már az ötödik (a keletnémet tartományok integrálását is beleszámítva a hatodik) bővítési hullám előtt áll, amely minden eddiginél nagyobb szabású – fűzi hozzá a lap. Egy ilyen léptékű bővülés óhatatlanul következményekkel jár az unió működésére nézve is. A tagállamok ezért – évekig tartó tétovázás után – az utóbbi időben végre nekiláttak, hogy az Európa jövőjével foglalkozó konventben átgondolják, milyen utakat kövessenek. A már a tagjelöltekkel együtt elérhető eredmény várhatóan egy új szerződés, sőt meglehet, alkotmány lesz. „Mindeközben – idézi a lap Günter Verheugen bővítési biztost – gondoskodnunk kell arról, hogy az európai polgárok ne csak megértsék, hanem jóvá is hagyják a bővítést.” A legutóbbi Eurobarométer-felmérés eredményei szerint az unió lakosságának kereken az 50 százaléka támogatja, 30 százaléka pedig ellenzi az új tagországok befogadását. A melléklet második írása kérdések-válaszok formájában részletes áttekintést közöl arról, hogyan működik az EU-ban az új tagországok felvételének mechanizmusa általában, miként folynak a csatlakozási tárgyalások, és mi történik lezárásukkor, valóban készen áll-e az unió tíz új tagország 2004-es befogadására, milyen költségekkel jár a bővítés, és egyáltalán miért van rá szükség. Külön keretes írásban mutat be két problematikus tagjelöltet, a 2004-ben várhatóan ugyancsak taggá váló Ciprust, valamint a csatlakozásról még nem is tárgyaló Törökországot. Az összeállítás a továbbiakban kétoldalas színes térképpel illusztrált dokumentatív áttekintést közöl a bővítés következő hullámába bekerülő tíz tagjelöltről. Önálló, részletes elemzésben vizsgálja a lap, hasznára válik-e a bővítés a belgiumi vállalatoknak. „Összességében a vállalatvezetők támogatják a bővítést, de – mivel egyszersmind realisták is – félnek attól, hogy a tagjelöltek nem fogják megtartani a játékszabályokat” – idézi Georges Jacobst, az Európai Munkaadók Szövetségének (Unice) elnökét. Üzleti körökben mindenesetre egyöntetű az a vélemény, hogy a bővítés már csak a piacok óriási mértékű megnagyobbodása miatt is rendkívüli lehetőségeket nyit meg az európai vállalatok előtt. Belgium mellett fővárosát, Brüsszelt, az uniós intézmények többségének a székhelyét is közvetlenül érinti a bővítés, és a lap külön írásban tér ki arra, milyen előnyöket és gondokat jelenthet ez a városnak. Noha nemrég még szó volt róla, már nincs napirenden, hogy a bővítésre való tekintettel egy harmadik európai negyedet is kiépítsenek Brüsszelben. A Schuman-Léopold és a Delta negyedekben minden jel szerint lesz elég hely ahhoz, hogy még egy 30 tagországra bővülő EU-ban is jusson elég hivatali helyiség és ülésterem az uniós intézményeknek.

A téma lekerekítéseként a La Libre Belgique felteszi azt a kérdést is, meddig bővülhet még az unió. Emlékeztet az alapító szerződésnek arra a rendelkezésére, amely szerint bármely olyan európai állam kérheti felvételét, amely tiszteletben tartja a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság elveit és az emberi jogokat. Mindez sem Marokkót, sem Törökországot nem akadályozta meg abban, hogy kérje felvételét. Míg azonban az előbbit az unió udvariasan elhárította, Ankaráét elfogadta, s Alain Lamassoure európai parlamenti képviselő szerint ezzel Pandora szelencéjét nyitotta ki, mert eltekintett a földrajzi kritériumtól. „Hogyan mondjunk nemet ezek után Oroszországnak?” – kérdezi a képviselő. (m)