EU-alkotmány: rögös út

Az alkotmány ratifikálása az egyes tagországokban kétféle módon mehet végbe – a parlament által vagy népszavazást írnak ki. Az első változat jóval gyorsabb és költségkímélőbb, ugyanakkor a referendumnak megvan az az előnye, hogy a lakosság jóval részletesebb információkat szerezhet az alkotmányról, és saját maga alkothat véleményt. Az egyes tagállamok politikai kultúrájára jellemző, hogy népszavazásra leginkább a nyugati régió államaiban kerül sor, az új tagországok közül mindössze Csehország és Lengyelország vállalta a referendummal járó kellemetlenségeket. A leggyorsabban Magyarország és Litvánia parlamentje döntött, s ott a képviselők már jóvá is hagyták a tervezetet. Szlovákiában szokás szerint különösebb felhajtás nélkül született döntés arról, hogy a parlament határoz a kérdésben. Tekintve, hogy nálunk egy esetleges népszavazás sikeréhez kisebbfajta csodára lenne szükség, ez nem is akkora probléma. Az ország éppen eléggé lerontotta a renoméját az európai parlamenti választásokon.

Az alkotmány tényleges tartalma nagyobb vihart kavart a nyugati államokban, mint az újonnan felvett országokban. A dokumentum öszszefoglalja mindazt, ami a tagokat már eddig is egymáshoz kötötte, radikálisan új elemeket nem tartalmaz. Először foglalták írásba ugyanakkor azt a lehetőséget, hogy az egyes tagállamok szabad akaratukból kiléphetnek az unióból, de ez úgysem fogja varázsütésre megnyugtatni az euroszkeptikusok népes seregét. A tervezet végső formába öntésének folyamán igazán parázs vita főként két kérdéskörben alakult ki. Sokáig vita tárgyát képezte, hogy az alkotmány szövegében lesz-e utalás a keresztény értékrendre (a válasz: nem). A tervezet megvitatásakor emellett sok kisebb állam kifogásolta, hogy az Európai Unió biztosainak végleges száma hét év múlva a jelenlegi létszám kétharmadára csökken – néhány tagállamnak tehát nem lesz saját EU-biztosa. Az alkotmány meghatározza azokat a területeket, amelyek terén az unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik – ezek főleg a közös pénzügyeket érintik. Szorosabb lesz az együttműködés a külpolitika terén is, létrejön egy európai külügyminisztérium, amelynek feladatát főként az egyes tagállamok külpolitikájának összehangolásában határozták meg.

Az EU-alaptörvény csak akkor léphet érvénybe, ha két éven belül minden tagállamban elfogadják. Azokban az országokban, ahol a parlament hagyja jóvá a dokumentumot, túl sok nehézséggel nem kell számolni, nem úgy, mint több népszavazás esetében. Hagyományosan erős az euroszkepticizmus az EU egyik legfejlettebb államában, Nagy-Britanniában. A szigetország kezdettől fogva ódzkodott az együttműködés elmélyítésétől, és még most is nagy ellenérzéssel fogad bármilyen kezdeményezést, amelyben jogainak csorbítását látja. Dániában problémát okozhat az euroszkeptikus pártok növekvő támogatottsága, a szintén népszavazást kezdeményező Csehországban, valamint Lengyelországban pedig a kiábrándultság, a demokratikus tradíciók hiánya növelheti a referendum kudarcának veszélyét.

Az Európai Unió története során ez a folyamat bír az egyik legnagyobb jelentőséggel. A vezetők számára katasztrofális volna, ha az integráció a végcél küszöbén bukna el egyetlen sikertelen népszavazás miatt. Ebben az esetben újra kellene gondolni az együttműködést, ami nem biztos, hogy a legszerencsésebb belépő az új évszázadba.

A szerző politológia szakos egyetemi hallgató