Eszperantóul az EU-ban?

Szép gondolat az Európai Unió bővítése. Valamiről azonban mindannyian hallgatunk. Ez pedig az egymás megértésének fontossága, a nyelv jelentősége. Lehet-e egy közösségben zavarmentes az együttdolgozás, ha a közösség tagjai különböző nyelven beszélnek vagy tolmácsra van szükségük, ami magában hordozza a félreértés lehetőségét? Nem lett volna célszerű erre is gondolni? Mert van egy nyelv, amelyet szerkezetéből és logikájából következően még a leggyengébb nyelvérzékűek is megtanulnak. Az eszperantóra gondolok. Hazugság az az állítás, hogy nem lehet vele mindent kifejezni. A világirodalom remekeiből is megjelent már sok mű eszperantó nyelven. Mennyi gondtól, sőt anyagi gondtól-tehertől mentesültek volna az EU kezdeményezői, ha induláskor az európai államokban az általános iskolák felső osztályaiban, a gimnáziumokban és a felsőoktatási intézményeken elrendelték volna az eszperantó nyelv tanítását. ĺgy ma egy nyelven, tolmács nélkül tudna egymással gondolatot cserélni egy nemzedék. Mindezeket nem az ujjamból szoptam ki, élettapasztalatom mondatja velem. Az elemi iskolában szlovákul tanultam, a gimnáziumban a latin, a német és az olasz, a főiskolán a héber, a görög, az angol és a holland nyelvvel ismerkedtem meg, a háború alatt pedig az orosz nyelvet is elsajátítottam. Németből, latinból könyveket fordítottam, eszperantóból Szegeden másodfokú nyelvvizsgát tettem. Ez utóbbiakat nem dicsekvésnek szántam, hanem annak bizonyítására, hogy az eszperantó nyelvvel kapcsolatos állításom nem légből kapott okoskodás. Megkockáztatok egy kérdést is: Nem lenne-e cél- és időszerű az eszperantó nyelvről egy kis tájékoztatást adni?

Búcsi Lajos

Kisújfalu