Eszdékáó

A héten vagy öt felmérést hoztak nyilvánosságra pártokról és politikusokról, az SDKÚ-t körülbelül négy százalék választaná, Dzurinda pedig a legmegbízhatatlanabb politikussá lépett elő, pedig a választék igazán bőséges, akár a hipermarketeké karácsony (vagy bármi más) előtt. Szóval van minden és minden nap akció. Dzurinda a koalíció számára már kezd nyűggé válni, hiszen az egész kormány imázsa rongyolódik, ha az ország több mint 60 százaléka a kormányfőt tartja a legnagyobb szélhámosnak. Az IVO társadalomkutató intézet Szlovákia idei évéről készített vaskos elemzése szerint a társadalom kiábrándult, de a Dzurinda-kormány mégis kitölti megbízatási idejét, mert nincs alternatívája. Ez a semmi tartja a helyén Dzurindát. Na meg az EU-csatlakozás, az ellenzék is tudja, hogy most nem alkalmas az idő hülyéskedésre, a májusi belépés után sincs értelme jó pár hónapig előrehozott választásokat tartani, csak a szakszervezet szórakoztatja aláírásgyűjtéssel a lecsúszott tömegeket. Még Mečiar is azt mondja, 2005-nél nem lesz hamarabb választás. Akkor se, ha közben három pszichiáter mondaná ki egymástól függetlenül, hogy megbolondult a kormányfő, vagy csoportos üldözési mániában szenved és mindenkiben összeesküvőt lát. Dzurinda most másodszor miniszterelnök, harmadszor akkor lesz, amikor Szaddám ismét iraki elnök.

Hanem idén már nem változnak tovább a parlamenti erőviszonyok, nem mennek el többen Dzurindától, a törvényhozás befejezte munkáját. Felcsendült az ülésteremben a Csendes éj, szentséges éj, és most már januárig csendes a parlament, szentséges a parlament. Reformok megszavazva, áremelések rendben, csak két dolgot nem sikerült elfogadni a terv szerint. Megint továbblökték a képviselők összeférhetetlenségéről, tehát hogy milyen funkciókat nem vállalhatnak még, meg a vagyonbevallásukról szóló törvényt. Azt hiszem, hatodszor. Pedig mindenki akarja ezt a törvényt, erősen akarja, mégse jön össze. Amikor szavazni kellene, úgy nyomják meg a gombot, mintha a fél karuk levágásáról döntenének. Ezt pedig, ugye, nem lehet megszavazni, mert akkor az ország azon viccelődne, hogy már csak félkarú rablók.

– Schuster elnök üdvözletét küldi! – kopogott a Fehér Ház ajtaján a postás, Bush elnök meg értetlenül pislogott. – Micsoda? Ez a mi szövegünk! – De aztán elmagyarázták neki, hogy Rudolf Schuster szlovák elnök táviratban gratulál Szaddám elfogásához, mert nem maradhat ki egy ilyen világméretű eseményből. Szaddám szívesen kimaradt volna belőle, ehelyett a világ legnevetségesebb diktátorává tette magát, aki még ahhoz is gyáva, hogy öngyilkos legyen, vagy lelőjön egy amerikai kutyát, ahogy arra felszólított valamennyi hithű moszlimot. Azt mondta, tárgyalni akar. Miről? Hogy vezessék be neki abba a sötét lyukba a villanyt? A számlát rendesen tudná fizetni, 750 ezer dollárt szorongat a hóna alatt zacskóban. Nehezebb vagy könnyebb megmondani, mennyit ér 750 ezer dollár? Szaddam szempontjából sok változás egyelőre nincs, megnézték, mosott-e rendesen fogat az elmúlt fél évben, kiszedték hajából a tetveket, és bedugták egy másik sötét lyukba. Akár a pénzt is beadhatnák neki, számolja át többször is naponta, ha akarja.