Érzelmek és energiák

Július 6-án Budapesten nem kizárólag melegek álltak ki önmagukért, és nem „csak” a meleg gyerekeikért, barátaikért állt ki számos nem meleg. Ezenfelül ismert cégek kezdeményezésére elindult a Nyitottak vagyunk! mozgalom, amely éppen a Pride elé időzítette bemutatkozását, ez volt az első nyilvános megjelenése. Akciójukhoz napok alatt vállalatok százai csatlakoztak. Nevüket, logójukat, presztízsüket adták ehhez az ügyhöz. A szélsőjobboldal listázása sem félelmet szült, hanem ellenállást. A „köcsöglista” ostoba készítői sokat tettek a Pride sikeréért. A szélsőjobboldal primitív tiltakozására számítva az egész menetnek markáns antifasiszta jellege is volt, és a gyűlölködést ellenpontozta a felvonulók derűje. Nem folyt vita arról, jöhetnek-e politikusok, legyenek-e pártzászlók. A szervezők mindenkit meghívtak, meg sem próbálták otthon marasztalni azokat, akik melléjük akartak állni.A Pride polgárjogi, és ebből adódóan politikai jelentőséggel bírt. Bár folynak arról viták, hogy talán túlságosan is jólfésült, nem eléggé provokatív volt a rendezvény, de ennek egyik oka talán épp a széles merítés, egyfajta „néppártosodás”, a jelenlévők sokfélesége lehetett. Meg persze az is, hogy a teljesen szabad világot csak a kordonok között lehetett megélni. A szélsőséges ellentüntetőkkel szemben a rendőrség évek óta úgy lép fel, hogy szeparálja a felvonulókat. Akik aztán úgy jutnak el a helyszínre, és úgy térnek haza, ahogy tudnak. Rácson kívüli biztonságukra nincs garancia. Mégis igaz, hogy ezen a júliusi hétvégén sokféle energia adódott össze. A sokat kínlódó demokratikus ellenzék bizonyos következtetéseket levonhatna ebből a napból. Az „összefogás” mantrájának ismételgetése helyett ésszerű volna közös ügyeket és közös alkalmakat keresniük. Érzelmi azonosulás kiváltására törekedhetnének: ez is a professzionális politizálás része. A civil ellenzék is érzékelheti, hogy ügyeiket nem elkülönülten kellene képviselniük, ha sikert akarnak elérni. A Fidesz kormányzási és kormányon maradási stratégiájának központi eleme az ellenfelek megosztása – külön köszöni, ha önmagukat osztják meg. Ez nyilván kényelmes a hatalmon maradás szempontjából. Ám ha több az önmagáért kiálló, a közügyekben részt vevő állampolgár, ha több a demokrácia, és ha valóban demokratikus a versengés, az csak jót tehet az országnak. Már ha ez is egy szempont.A szerző magyarországi politológus