Érvelés – flaszterról

Nagyszabású tüntetésre készülnek a mezőgazdasági termelők. Figyelmeztető akciójuk korántsem öncélú, több oka is van. A legfőbb, hogy a kormány nem ad elég pénzt sem az ágazat egyensúlyzavarainak mérséklésére, sem az aszály várható következményeire. A csallóközi búzatermelők például a tervezettnél várhatóan egyharmadrésznyivel gyengébb termésre számítanak. A szárazság miatti terméskiesést egyelőre nehéz akárcsak hozzávatőlegesen is megjósolni, de félő, az idén is gabonabehozatalra szorulunk; a három esztendővel ezelőtti aszályt követően Szlovákia több mint kétmilliárd korona értékű gabonát importált. Óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon szükség lenne-e gabonabehozatalra, ha mindenütt tudnák öntözni a veszélyeztetett termést, ha az agrártermelők nem küzdenének naponta a termelési költségek szüntelen növekedése miatti nehézségekkel. És ilyenkor – meg amikor a mezőgazdasági termelők felemelik hangjukat helyzetük kilátástalansága miatt – újra meg újra felparázslik a mezőgazdaság állami támogatását helyeslők és elutasítók közötti vita. A támogatás ellenzői a legnagyobb lelki nyugalommal jelentik ki, hogy az a mezőgazdasági termelő, aki képtelen önerőből versenyképes árut dobni a piacra, az próbálkozzon más vállalkozással, amelyre szintén nincs állami támogatás. Mintha nem hallottak volna az agrártárca nyugati támogatási rendszereiről, a mezőgazdasági produktumok exporttámogatásáról stb. Márpedig a tiltakozni készülő földműveseink sem akarnak mást, mint annak a szavatolását, hogy a jövő év májusától nem lesznek rosszabb helyzetben a környező országok mezőgazdasági termelőinél. Akiket általában egyértelmű játékszabályok szerint támogat saját államuk. Egyszerű kijelenteni – mint azt a Markíza televízió vasárnap déli vitaműsorában tette a földművelésügyi minisztert faggató riporter – , hogy a szlovákiai munkavállalóknak csak töredéke dolgozik az ágazatban. „Flaszteron” könnyű mondani, hogy nyugaton olcsóbban termelnek, és hogy például a legutóbbi aszálykárok mérséklésére adott támogatások igénybe vétele körül is gondok voltak. Aki ilyet mond, az nem járt olyan faluban, amelyben a mezőgazdasági üzem tönkremenetele miatt lett munkanélküli szinte minden munkaképes felnőtt ember. Az ilyen térségeket kerülik – például jó utak híján – a beruházók is, így az ott élők továbbra is a mezőgazdaság fellendülésében bíznak. Márpedig ha tovább romlanak az ágazat termelési feltételei, folytatódik a veszteséges termelők arányának növekedése. Tavaly az agrártermelők 47 százaléka zárta veszteséggel az évet. Tény, hogy a falu nem kaphat többet, mint amennyit a költségvetés megenged, ezért az agrártárcának nagyon meg kell néznie, mit érdemes támogatnia. Ahhoz viszont, hogy bármilyen támogatás odaítélésének kérdésében objektív döntés szülessen, olyan kritériumokhoz kell igazodni, hogy eleve lehetetlenné váljék a részrehajlás, az elvszerűtlen lobbizás. Egyelőre csak abban bízhatunk, hogy az EU-s előírások majd e téren is elősegítik a tisztánlátást és a rendteremtést.