Érdekvédelmi résenlét

Az érdekegyeztetésről szóló múlt hét végi tudósítások szinte kivétel nélkül a vita korábbinál józanabb és megállapodásra törekvő hangnemét emelték ki. Tény, hogy a három partner közül mindegyik engedett valamit abból, amihez korábban még ragaszkodott. ĺgy szinte már semmi akadálya, hogy holnap a szakszervezetek, a munkáltatók és a kormány képviselői megállapodjanak a munkatörvénykönyv módosított változatában. Hátrált – éspedig a legtöbbet – a kormány, de hátrált a szakszervezeti és a munkáltatói képviselet is. Ľudovít Kaník annak örül, hogy a tervezett módosítás minden kompromisszumos megoldás ellenére hozzájárul a munkaerőpiac liberalizálásához. Normális viszonyok között – ha a munkavállalók nincsenek kiszolgáltatott helyzetben – ez kívánatos. A munkáltatók sem kifogásolják már oly hangosan, hogy a munkaerő túlzott védelme gazdasági, sőt üzemeltetési problémákat is okoz számukra. Az utóbbi napokban sztrájkkészültséggel fenyegető szakszervezetek is elégedettek a pénteki maratoni tárgyalás eredményével. Azt követően, hogy az érdekegyeztetők álláspontja jó ideig semmit sem közeledett, hanem mindegyik partner – főképp a kormány és a szakszervezetek – a maga módján próbált nyomást gyakorolni a másik oldalra, szinte meglepőnek tűnik a megállapodás. Kaník miniszter korábbi fenyegetései (szerinte az ország gazdasági helyzetéből kiindulva csak az fogadható el, amit a kormány javasol) szinte ugyanolyan kérlelhetetlenséget sugalltak, mint a szakszervezetek által kilátásba helyezett sztrájk. Most, a megállapodás után már fölösleges azon vitatkozni, hogy a felek melyik „fenyegetés” hatására ültek le végül is a tárgyalóasztalhoz, a lényeg az, hogy leültek, és józan fejjel megállapodtak. A törvénykönyv kívánatos módosítása azonban önmagában még nem oldja meg a legnagyobb problémát: az óriási munkanélküliséget. Ez teszi kiszolgáltatottá a munkavállalót. Ha ilyen viszonyok között a szakszervezetek nem állnak a sarkukra, az egyébként is a kiszolgáltatott, jobbára átlagbér alatti keresetért dolgozóktól végkielégítés vagy felmondási idő nélkül is megszabadulhattak volna a munkaadók, hogy helyükre újabb olcsó munkaerőt vegyenek fel. A paragrafusok módosítása esélyeket teremthet a racionalizálásban érdekelt munkaadó, ugyanakkor csapdát az alkalmazott számára, ezért szükséges az érdekvédelmi résenlét. A vállalkozói terhek ugyanis még mindig olyan „trükkökre” kényszerítik a munkáltatók jó részét, amelyek szenvedő alanya legtöbb esetben az egyébként is alulfizetett alkalmazott. Az ő érdekeit senki sem védi, csak a munkatörvénykönyvben foglaltak. Nem mellékes tehát, hogy mi kerül bele, és mi marad ki belőle.