Érdekek

„Az újságok nem akarják elveszíteni kizárólagos jogukat arra, hogy a valóságot csak a saját olvasatukban mutassák be, és érvényesíthessék ideológiai, politikai és gazdasági érdekeiket.” Így magyarázta Marek Maďarič a napilapok tiltakozását a sajtótörvény-tervezet ellen, hozzátéve, hogy a médiumok ezen érdekeiket a szólásszabadságért való aggódás álarca mögé rejtik. Marek Maďaričnak igaza van. A napilapok valóban attól tartanak, hogy az új médiatörvény miatt sérülnek érdekeik. S nem véletlen a nemzetközi szervezetek aggodalma sem, mert ezeknek az érdekeknek az érvényesítése tulajdonképpen egyenlő a szólásszabadsággal.

A miniszter nyilatkozatából az derül ki, hogy helytelen dolog, ha az újságoknak vannak ideológiai, politikai és gazdasági érdekeik. Márpedig demokráciában és piacgazdaságban mindhárom jelenség teljesen természetes, s nem hogy nem mond ellent, hanem egyenesen erősíti a szólásszabadságot. A demokratikus országokban ugyanis teljesen szokványos, hogy a médiapiacon különböző ideológiájú lapok vannak jelen, amelyek politikai látásmódjukat egyáltalán nem palástolják, s arról érvekkel próbálják meggyőzni közönségüket is. Az olvasó így választhat saját irányultsága szerint – kinek a konzervatív, kinek a baloldali lap felel meg. (Ficóéknak nyilvánvalóan nem is ezzel van bajuk, hanem azzal, hogy a szlovák médiapiacon nem létezik számottevő médium, amely támogatná a kormány politikáját.) Ebből eredően a lapoknak kizárólag az a politikai érdeke, hogy az általuk vallott értékek – legyen az a szabad piac vagy a jóléti állam – a gyakorlatban is érvényesüljenek. Ezért azokról az intézkedésekről, amelyek ezt szolgálják, pozitívan írnak, és bírálják azokat, amelyek az ellenkező irányba hatnak.

Persze demokráciákban is vannak médiumok, amelyeknek ennél sokkal konkrétabb politikai érdekeik vannak, magyarán: egy-egy párt propagandáját szolgálják. Ez nem helyeslendő, de szinte lehetetlen és fölösleges is jogilag fellépni ellene. A piac szabályai szerint ugyanis ezek a médiumok rendszerint önmagukat csinálják ki azáltal, hogy ízléstelenül propagandisztikus stílusukkal elriasztják közönségüket, lásd a Slovenská republika vagy a Nový deň című emlékezetes HZDS-es lapok vagy a mečiarista STV esetét.

Ami a lapok gazdasági érdekeit illeti, azok abból adódnak, hogy az újságoknak is a piacon kell megélniük, tehát akarva-akaratlanul fogyasztóik – az olvasók – igényeihez kell alkalmazkodniuk. Ez egy természetes konfliktusforrás politikusok és médiák közt, mivel az előbbiek nyilvánvalóan azt szeretnék, ha ténykedésük a lehető legnagyobb teret kapná, akkor is, ha az olvasó szempontjából érdektelen témákról van szó. Erre egyetlen megoldás van: a politikusoknak arra kell törekedniük, hogy kommunikációjuk érdekes és „fogyasz?tóbarát” legyen, a témaválasztás azonban kizárólagosan a médiák feladata. Ha azonban a Maďarič-féle törvény életbe lép, a lapok sértődött politikusok panaszfalává válhatnak, ami minden bizonnyal az olvasótábor csökkenéséhez vezet.

Maďarič érvelésében az a legproblematikusabb, hogy természetes és helyénvaló jelenségeket problémaként állít be, s azonnal hadat is üzen nekik. Közben nyilvánvaló, hogy az új sajtótörvény a kormánykoalíció politikai céljait szolgálja, amivel a sajtószabadság kerül veszélybe.