Emlékezetkiesés

LAMPL ZSUZSANNA

A rendszerváltás előtt egy ismerősöm Július Fučíkról írt terjedelmes riportot. Fučík cseh újságíró és színikritikus volt, az illegális kommunista párt tagja, a Gestapo felakasztotta. Direkt nem írom, hogy kivégezte, mert néha olyan érzésem van, mintha más kifejezésekkel, mint például azzal, hogy „elpusztult”, elveszne a lényeg, hogy nem valamiféle elkerülhetetlen természeti csapásról van szó, hanem arról, hogy ezeket az embereket meggyilkolták, konkrét emberek utasítására konkrét emberek. Tehát Fučíkot felakasztották. Épp a tervezett meggyilkolása előtt bombatalálatot kapott a guilottinekamra, így maradt az akasztás. Híres műve a Riport az akasztófa alól.

Nos, ismerősöm Pozsony akkori egyetlen pizzériájában egy pohár vörös borral a kezében lelkes előadást tartott nekem, milyen csodálatos anyagot gyűjtött össze, olyan emberekkel is tudott beszélni, akik ismerték Fučíkot, persze a feleségén, Gusta Fučíkován kívül (aki akkor közszereplő volt, a nőszövetség elnöke), és hogy ebből a sok anyagból ő bizony könyvet ír. Úgy emlékszem, meg is írta. De most már nem vagyok benne biztos. Ugyanis véletlenül találkoztunk, szóba hozta a pizzériát, beszélgettünk erről-arról, megemlítettem a könyvet. Elmélázva rám néz. Én ilyen könyvet sose írtam, mondja. Biztos? Kérdezem. Biztos, mondja ő. Nem is tudom, hogy juthatott ilyesmi az eszedbe. Hát emlékszem, miket mondtál, és volt az a hosszú riportod is... Nekem? Néz rám bosszúsan. Sose írtam Fučíkról, szögezi le. Elakad a szavam, örülök, hogy gyorsan elbúcsúzik. Miért írtam le ezt a történetet? Tíz éve, rögtön uniós csatlakozásunk után leírattam a diákjaimmal, mit éreznek, milyen reményeket, kétségeket hordoznak magukban. Ugyanezt néhány véleményformáló embertől is megkérdeztem. Mind kinyilatkoztatták, hogy ha nem léptünk volna be, akkor a történelem süllyesztőjébe kerülünk, balkanizálódunk, lemaradunk, egyszóval nekünk annyi. Osztottam a véleményüket, s egyébként ma is osztom. Mármint az akkori véleményüket. Merthogy a tíz év, hipp-hopp, elröppent, s egyesek nem hogy euroszkepticistává váltak, hanem egyenesen letagadják, hogy valamikor az unió mellett agitáltak. Az ember véleménye persze idővel változhat. De hogy miért kell letagadni a korábbi véleményünket... Érdekes, nem?