Embernek tekintik majd a kistermelőt is az EU-ban

A szlovák gazdaság sokkal jobban áll, mint egy évvel korábban, és már nincsenek súlyos gondjai – jelentette ki a Nemzetközi Valutaalap nálunk járt ellenőre. Érdemes elolvasni, mit is tart kockázatosnak az intézmény: a felsorolás tartalmazza szinte az összes makrogazdasági kategóriát. Más szóval, jövőre a javulás érdekében egyszerre kellene foglalkozni az államháztartással, az inflációval, a folyó fizetési mérleggel és a munkanélküliséggel. Tehát még messze a Kánaán. A valutaalap a közkiadások lefaragását az egészségüggyel, a szociális támogatásokkal, a munkanélküli-segéllyel és az állami alkalmazottak fizetésével kezdené. A kormánynak sincs túl jó helyzete, 2006-ban, vagyis választási évben kell az államháztartási deficitet a bruttó hazai össztermékhez viszonyított 3 százalékra letornásznia. Sőt, mivel a nyugdíjreform költségeit is bele kell számolnia, a többi tételnél legfeljebb 2 százalék lehet a hiány, ami valóban mozgalmas dolgokat jelez előre. Ha viszont ezt nem tesszük meg, akkor csúszik az euró bevezetése, ami legalább akkora politikai és gazdasági kockázatot jelent, mint a makroökonómiai lazítás. A magyar miniszterek közül az elmúlt napokban Simon Zsolt földművelésügyi miniszterről hallhattunk a legtöbbet. Az állami erdészetben folyó visszaélések elleni harccal egy újabb szeletét számolja fel a szlovákiai Mátrixnak. Vagyis annak a világnak, amely ebben az országban a látható dolgok mögött létezik, és a benne mozgókra teljesen más szabályok érvényesek, mint a hétköznapi emberekre. Azonban még elég gyakran megtörténik, hogy beleütközünk ennek a világnak a falaiba, ezért nyilván sok helyen és sokaknak kellene belefogniuk a rendcsinálásba. A miniszter ezen a héten végre arról is beszélt, hogy milyen támogatásokra számíthatnak a kisebb mezőgazdasági termelők. Mert az unió róluk sem feledkezik meg, csak éppen van néhány feltétele. Az adminisztratív felkészülést még az előző kormánynak kellett volna megkezdenie, csak éppen nem tette meg. Pavel Koncošon távozásakor nem látszottak a lelkiismeret-furdalás jelei, most nyilván nyugodtan ül Rimaszombat közelében, és számolja, hány nap van még hátra a nagy uniós dotációs eső megindulásáig. Az utódai pedig oltják a tüzet, ahol bírják. Legfeljebb csak reménykedhetnek, hogy ha majd az embereik megjelennek egy-egy faluban és kihirdetik, hogy lehet feliratkozni a légifotókra, akkor a földeket használók valóban megjelennek az érintett községházán. Aki ugyanis most homokba dugja a fejét, az mindörökre keresztet vethet az uniós támogatásra. Aki viszont jelentkezik, bármilyen hihetetlenül hangzik is ez egy hazai gazdának, az az uniótól alanyi jogon kap majd dotációt. És bizony az unió nem csak a több száz hektáros latifundiumokat tartja mezőgazdaságnak, hanem ez már 30 ár felett érvényes lesz. Aki pedig még ennél is kisebb területet művel – önellátó gazdaságnak fogják hívni –, az szintén számíthat pénzre, csak éppen más titulusból. De azért az évi 40 ezer korona nekik sem fog rosszul jönni. Azokra az információkra, amelyeket a miniszter csütörtökön a dunaszerdahelyi járásbeli MKP-s polgármestereknek elmondott, még visszatérünk. Egyet viszont nem értünk. Miért nem lehet ez a párt népszavazási kampányának egyik vezérgondolata? Kapkodjuk a fejünket a nyugdíjreform kapcsán is. Amióta kiderült, hogy a nyugdíj az új rendszerben is két forrású lesz, sőt a Szociális Biztosító alkotta első pillér jelentősen átalakul, már az eredeti reformcsapatból is különféle hangokat hallunk. Lényegük, hogy óvatosabban kellene bánni a második pillérrel, vagyis a nyugdíjbiztosítókkal. Az aggodalmaskodók ugyanis nem látnak garanciát arra, hogy ezek megfelelő hozamot tudnak majd biztosítani az ügyfeleiknek. ĺgy aztán többen az első mellett a harmadik pillért erősítenék, mert oda az emberek mégiscsak önkéntesen helyeznék el a megtakarításaikat, nem kötelezően, mint a második pillérbe. Ahhoz, hogy a reform jövőre életbe lépjen, júniusban a kormány elé kell terjeszteni az ehhez kötődő törvényjavaslatokat. Vagyis alig két hónap maradt a súlyos dilemmák eldöntésére.