Elvárják a lojalitást, de mit adnak cserébe?

Úgy gondolom, hogy a szlovákság (akár a kormányzópárthoz, akár az ellenzékhez tartozónak véli magát), mind a három fenti értelmezést, azaz lojalitást vár el a Szlovákiában élő magyaroktól. De mit ad cserébe. Mondhatjuk, hogy szinte semmit, hisz ami keveset eddig elért az MKP, azt sem maguktól adták a szlovákok, hanem ádáz szócsaták, kemény alkudozások árán kapta meg az itteni magyarság.

Vegyük csak a mostani történéseket. Szinte minden szlovák párt fegyvert akart kovácsolni Bauer Edit Európai Parlamentben tett kijelentéséről, mely szerint Szlovákiában a parlamentben nem lehet felszólalni anyanyelven, ha történetesen a képviselő nem szlovák nemzetiségű. Vagy vegyük a most kirobbant BASF Rt. botrányt, amikor két alkalmazottat azért bocsátanak el állásukból – ráadásul egy német cégtől –, mert magyarul beszéltek. Ez utóbbi eset valószínűleg csak a jéghegy csúcsa, hiszen hány megfélemlített magyar dolgozhat Szlovákia-szerte, aki az állását féltve nem mer anyanyelvén kollégájával beszélni? Kitűnő téma lenne egy újabb szociológiai kutatáshoz, hogy vajon hányan vannak ilyen helyzetben?

Szlovákiai magyarok között régi téma, hogy ha 10 ember összejön, és a tízből egy nem tud magyarul, akkor a társalgást – egy ember kedvéért – szlovákul kell folytatni. Kilenc ember alkalmazkodik egyhez. Miért? Ilyenkor ki lojális kivel szemben?

Vegyes lakosságú területeken a szlovák óvodákban és iskolákban miért nem tanulják a szlovák gyerekek a magyar nyelvet? Miért a magyar iskolákban kell rendezni szlovák nyelvi és irodalmi vetélkedőket, a szlovák iskolákban a vegyes lakosságú területeken miért nem tanítják havi egy órában sem a magyar nyelvet? Hogyan várja el a szlovákság a magyaroktól ilyen oktatási rendszer mellett, hogy a magyarok velük szemben lojálisak legyenek? Azt hiszem, értelmi fogyatékosnak kellene lennie annak, aki hátrányos helyzetéből lojális azzal szemben, aki neki a hátrányát okozza.

Természetes, hogy meg kell ismerni az egymás mellett élő nemzetek nyelvét és kultúráját, mint ahogy normális helyeken ezt is teszik pl. Szlovéniában, Finnországban, Svédországban stb., de azt, hogy csak az egyik nemzet tanulja erőszakkal a másik nemzet nyelvét és kultúráját, ez diszkrimináció és az ellenségkép kialakulásához vezet, mint ahogy ezt már régebben megfogalmazta Gordon W. Allport az Előítélet c. könyvében.

Javaslok egy áthidaló megoldást arra az időre, amíg a szlovákság eldönti, hogy hajlandó-e a vegyes lakosságú területeken bevezetni a magyar nyelv oktatását a szlovák iskolákban. Javaslatom pedig a következő: szüntessék be a magyar iskolákban a szlovák nyelv tanítását, pótolják angol és német órákkal. A magyar gyerek angolul, németül kommunikálhat szlovák társával és talán a munkahelyeken sem lesz annyira bántó az angol és a német nyelv hallása, mint a magyaré, így mindenkinek megmaradhat a munkahelye, nincs diszkriminációs per, és talán a magyarok is lojálisabbak lesznek Szlovákiával szemben.

A szerző klinikai pszichológus