Élt tizenöt évet

Bárcsak ne lenne igaz a cím, és halál helyett hibernálásról lenne szó! A jelek azonban arra mutatnak, hogy tizenöt év után megszűnik az Ifi Magazin. Bár a kiadó szüneteltetésről beszél, az alkalmazottak februártól utcára kerülnek, a félig kész februári szám pedig már nem kerül az utcára. Intő jelek már októberben mutatkoztak, amikor az ifjúsági havilapot összevonták a kiadó másik sajtótermékével, a Géniusz rejtvényújsággal. Erre azonban még nem kaptam fel a fejem, és nem gondoltam, hogy négy hónap múlva én fogom búcsúztatni a jubiláló lapot, mert a szerkesztőknek már nem lesz lehetőségük elbúcsúzni az olvasóktól. Hát, ég veletek, olvasók! Úgy alakult, hogy nincs több pénz a lapra. Eddig tizenegy milliót feccölt bele egy magánvállalkozó, a példányszám azonban folyamatosan csökkent. Persze nem csak ti vagytok a hibásak ezért, vizuális korban élünk, bár csúnya dolog körbeadni és ronggyá olvasni az osztályban ugyanazt a példányt! (Ilyet más lappal ne csináljatok, mert könnyen csődbe sodorhatjátok!) Az Ifit lehet fikázni, hogy ilyen bulvár meg olyan eklektikus volt, de mégiscsak az egyetlen hazai magyar ifjúsági lap volt, és igyekezett mindenkit kiszolgálni. Majd meglátjátok, hogy fog hiányozni! Én azért vagyok szomorúbb az átlagnál, mert „írogató fiatalként” annak idején itt kaptam helyet, mint ahogy sok más íráskényszerrel megáldott tizenéves is, akik közül ma már többen komoly csúcsokat ostromolnak. Hát most majd nem lesz hol pályát kezdeni. Ne kérdezzétek, miért nem kaphat egy magyar ifjúsági lap állami támogatást ebben az országban, fogalmam sincs. Az államot bizonyára nem érdekli, mit olvasnak a szlovákiai magyar srácok, vagy olvasnak-e egyáltalán. Mindent meg lehet szokni, majd megszokjuk ezt is. Sziasztok, legyetek jók, ha tudtok. Ha nem, akkor is.