Auf Wiedersehen!, Arrivederci!, Adios!, Goodbye! Nem pallérozott nyelvtudásomat szeretném bemutatni, csupán finom célzást tenni arra, kik hagyták el idő nap előtt a portugál földet.
Első körben a nyálról
Eddig nagyjából azok búcsúztak, akiknek kellett, kivétel a spanyolok, akik olyan töketlen focit produkáltak, amilyet Sziszüphosz is megirigyelhetne. Pechjük volt az olaszoknak, az érthetetlenül egekbe emelt Totti későn köpött, tán ha az Eb előtt turházik egy hatalmasat, jobban járnak. Kiderült ugyanis az első meccs után, hogy nélküle még csak-csak képes focizni a Squadra Azzurra, vele nem. S ha már itt tartunk: nyálban tocsogott az első kör. Hogyan jegyezze meg a gyanútlan szemlélő egy no name svájci kapus nevét, ha az nem szánja el magát szintén egy köpésre. Freinek hívják a szentemet, felejtsük el a nevét. Tottiét meg csak azért jegyezzük meg, mert Figóval együtt bebizonyították: ha egy sztárjátékosnak nem megy, netalán tán leáldozóban a csillaga, esetleg már nincs is csillaga, akkor saját csapata gyilkosa lehet. A svédek és a dánok nercbundával kedveskedtek a nagyközönségnek, a hibátlan Sörensen kapus oly gyatrán ejtette ki a labdát az utolsó percben a svédek ellen, hogy az általánosban kirúgták volna a színjátszó körből egy ilyen alakítás után. Szándékosan nem írtam semmit Tottit és Figót emlegetve Beckhamről, mert ő egy külön fejezet. Sztár létére példaértékűen alázatosan focizott, mégis ő temette el az angolokat, magyarul teljesítménye nulla. Ő a negatív szenzáció.
Most koncentráljunk a pozitívumokra. A csehek, a csehek, a csehek. Ahogy a tarcsival hazavágták a németeket, tanítani való. Azokat a németeket, akiket tornacsapatnak tartanak, vagyis a nagy eseményekre mindig összekapják magukat. De manapság már annyira gyenge a Nationalelf, hogy nincs minek összekapódnia. Szóval, a törött talpú, tömeggyilkos képű Rooney (személyisége mint a páncélökölé) mellett nálam Baroš a két hét embere: ilyennek képzeltem a ragadozókat, amikor négyévesen lapozgattam a hetedikes állattant.
Mindenestre szép volt ez a két hét, még ha két késelés is belefért. Még egy hét együttlét, s már csak 48-at kell aludni, és jön Athén. Imádom a szökőéveket.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.