Élnek, amíg meg nem halnak

A győzelem nekem anyámat jelenti, huszonhetedikén született, gondolom két napig még gondolkodott nagyanyám hasában, akkor most világra jöjjön-e. Nagyanyám ezt később fel is rótta neki, mert a „győzelem és a jövő 25-ei gyermekei” tízezer korona jutalmat kaptak a győztesektől, amit az évek múlása és a családi szájhagyomány húszra, majd stílusosan huszonötezerre emelt, az ember sose elégszik meg azzal a pénzzel se, ami nincs. A pénz helyett csak a győztesek jöttek, és mert szüksége volt rá a nemzetgazdaságnak, elvitték a cséplőgépet, amelyet dédapám és nagyapám a két keze asztalosmunkájából harácsolt össze, hogy aztán a csépeltetésből végképp meggazdagodjanak, és elvitték az asztalosműhelyt is, hogy ne lehessen tovább harácsolni, meg mert nyilván arra is szüksége volt a nemzetgazdaságnak. Másik nagyapám cukrász volt, tőle elvették a cukrászdát, de elvinni nem bírták. Harmadik nagyapám szerencsére nem volt.

Ma a kommunista párt néhány vezetője vállalkozást működtet, közben szabadon hirdetheti eszméit és bátran támadhatja a kormányt. És harcos megemlékezéseken tiltakozhat mindez ellen. Minden rendben.

Illetve sok minden nincs rendben, például nagyon nagy a korrupció, és már nem arról van szó, hogy csak protekcióval lehet biciklipedált vagy mandarint kapni. Erre – hogy nagyon nagy – a HZDS, a Smer és az ANO jött rá, és most rendkívüli ülést szentel a parlament annak megállapítására, hogy mégis mekkora. Az ANO abból jött rá, hogy kiderült, lehallgatták Ruskót, aztán meg ezt a Badžgoňt is, ha ez nincs, boldogan élnek, amíg le nem telik a kormány megbízatási ideje. Hogy a Smer és a HZDS miből jött rá, még nem tudni. Dzurinda nem mondhatta, mert ő már legalább két éve nem válaszol semmire, ezt a legutóbbi kérdések óráján is bizonyította, csak egyfolytában a NATO-ba meg az EU-ba akar menni. E tekintetben szakasztott mása Mečiarnak, aki szintén semmire nem, és ő is egyfolytában oda. Jól mutatnak majd együtt az EU-népszavazási óriásplakáton.

Hogy a korrupció mégis nagy lehet, azt a finnyás külföldi tőke ódzkodása bizonyítja, már csak ez tartja vissza attól, hogy még jobban befektesse ide magát. Idén azonban ez is megváltozik, mert a köztársasági elnök közzétette tervezett külföldi útjainak listáját, melyeket kivétel nélkül annak szentel, tőkét csalogasson ide, vagy eladja a hazai termékeket odakünn. Az embernek kell, hogy legyenek tervei, és már csak bő egy év van hátra megbízatási idejéből. Tehát januárban volt Kínában és felkeresi még Kirgíziát, Üzbegisztánt, valamint erősen gondolkodik, hogy tervezett malajziai, szingapúri, indiai, angolai, dél-afrikai és egyiptomi útjai közül kihagyja-e valamelyiket. Az elnöki iroda Európa-térképén Horvátország, Dánia és Törökország területére van beszúrva egy-egy zászlócska. Lehet totózni, hogy melyik országból akarunk tőkét importálni és melyikbe exportálni.

Az egészségről jut eszembe, hogy a miniszter most készül belőle ügyet csinálni, mert eddig csak egészség volt, ha volt. Egyelőre úgy vagyok az orvosokkal, hogy engem ugyan nem kapnak el élve, csak a patológussal szándékozom kezet fogni, de sose tudhatja az ember. Ahogy Bolek Polívka mondja a kocsmaasztalnál: „A testnek elhasználtan kell a földbe kerülnie.”

Szóval, a jövő héten tárgyal a parlament a reformról, és ennek jegyében képviselői ellenőrzést tartott a baleseti osztályon Anna Záborská, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke. Csinos járógipszet raktak ínszalaghúzódásos lábára, miután megbotlott a parlamentben. Robert Nemcsics, aki gazdasági miniszter, pedig szólt a sofőrjének, hogy most hajtson át a lábán, amíg nem kell húsz koronát fizetnie csak azért, hogy megnézi az orvos. Szóval, az orvosokkal vigyázni kell, ezt már az elnök is megmondta, és hogy megerősítse szavait, a vonaton elpanaszolta egy cigányasszony is. „Az orvosok?! Azok tették bele az uramat a kómába. Meg is halt szegény. Hogy menjen f... a fülükbe!” Aztán még elmondta, hogy a család hiába siránkozott, kiabált, fenyegetőzött bírósággal a kórház előtt, este odajöttek a városi csendőrök, és azt mondták, hogy menjenek szépen haza.

Úgyhogy szépen haza is mentek, és élnek, amíg ők is meg nem halnak.