Ellenállás-ellenesség

Hát nem ment át, Millerová asszony – mondaná Švejk a csütörtöki parlamenti vita után. Szlovákiában a törvényhozás nem tartotta fontosnak, hogy az antifasiszta ellenállás, a bírósági és anyagi rehabilitációk után végre jogszabály rögzítse a kommunista korszak ellenállásának inkább gesztus jellegű megfogalmazását.

Kikérte magának a bolsi pártvezér, ne már hogy olyan időszakot nevezzünk bűnösnek és erkölcstelennek, amelyben százezrek váltak emberré. Segítenék neki néhány érvvel. Ez egy olyan időszak volt, amelyben a ma lassan távozó nemzedék kikerült a szegénységből, iskolákba járhatott, emelkedett az életszínvonal, s mindez pártunk s államunk vezetésével. Beköszöntött a szociális egyensúly, a rendszer pedig igazságosnak tűnt. Könnyebb volt élni, kiszámíthatóbb volt az egyén boldogulása. Ja, hogy ne felejtsük el, a tej meg két korona volt. A vér nélküli s jogi kontinuitással jellemezhető hatalomátvétel egyik hátulütője, hogy le lehet tagadni egy rendszer erkölcstelen, bűnös és elnyomó arcát.

Igen, százezrek kerültek faluról városba, százezrek zsellérsorsa szűnt meg. ĺgy van ez, s így volt ez Bajorországban és Dániában is.

A posztfeudális modellek megszűnése ugyanis az indusztrializáció eredménye s társadalmi rendszertől független, a kor tudományos és gazdasági vívmányainak következménye. Az iparosítás, amely Szlovákiában éhségvölgyeket szüntetett meg, nem kommunista tervezők által elkészített folyamat volt, egy világtrendet kisajátítani más tollával való ékeskedés. Igen, emelkedett az életszínvonal, hiszen az ipari termelés megjelenése, a mezőgazdasági technológiák fejlődésével járó előbb extenzív, majd intenzív élelmiszer-ipari túltermelés minden európai országra jellemző volt. Mint ahogyan az is, hogy a szolidáris, tehát kiróvó-elosztó nyugdíj-biztosítási rendszert és betegellátást sem marxista testvéreink találták ki, működött az már a korábban iparosodott és így korábban polgárosodott társadalmakban, a szabadalom nem Moszkváé.

S Nyugaton is könnyebb és kiszámíthatóbb volt az élet húsz-haminc éve, mint most. A világ felgyorsult, és ezt még kommunista testvéreink is csak terrorral tudták volna megakadályozni. S az utolsó érvet leírni már közhely: a tej valóban két korona volt. Hattól fél hétig. Aki mást állít, vagy amnéziában szenved, vagy hazudik!

Aki a kommunizmus ellen fordult, egy bűnös rendszer ellen fordult. Ellenálló tehát, akár elismeri ezt a szlovák törvényhozás, akár nem. Ha nem, az nem az ország ellenállóinak, hanem a politikai elitünknek a szegénységi bizonyítványa. És az önámítás mindig hatalmas tragédiákat eredményező gyakorlata.

A szerző a Vasárnap főszerkesztője